„Az alkotmányban ugyan ott szerepel, hogy az államfő vezetheti a kormány ülését – ám gyakorlatilag ő maga lett a kormány, a kormány szóvivője pedig – a miniszterelnök lett.

Saját példájával is támogatta a nepotizmust. Mondjuk így: politikailag éretlen lányából európai parlamenti képviselőt fabrikált. Elena Băsescu hivatalosan ugyan függetlenként indult, valójában azonban a Demokrata Liberális Párt kampányolt mellette, és a párt megyei szervezeteinek, pontos számokat megszabva kiadták, mennyi szavazatot kell gyűjteniük.

Szavait sem igen válogatta meg, tisztségéhez nem méltó kifejezéseket használt, olykor egyenesen alpári volt. Alattomos módon megsértette Mihály királyt, azt állítva, hogy kényszerű lemondásával elárulta az országot; az orvosok tőle tudhatták meg, hogy nincs is szükség jelenlétükre Romániában; a tanárok azt, hogy túlságosan keveset dolgoznak; az anyákkal közölte, nem akarja Romániát kismamák országává változtatni; a filozófusok pedig azon filozofálhattak, hogy Băsescu szerint a pincérekre nagyobb szükség van az országban. Üvegből itta a pezsgőt, a félig telt üveget pedig a szilveszterező tömegbe dobta, a lelátókon szotyolázott, hajnalig fröccsözött a mostanság éppen börtönben ülő Gigi Becalival, majd volánhoz ült…

Mandátuma végére teljesen egymagára maradt, elhagyták közeli – és távoli – munkatársai, népszerűsége legalább hatvan százalékkal esett vissza a kettős mandátuma elején mért szinthez képest. Immár nem több, mint Elena Udrea »politikai ügynöke«.

Most már alighanem maga Băsescu is csak történelem lesz.

Az általa kiagyalt Népi Mozgalom Pártjához ugyanis, úgy tűnik, nem fűlik a foga, nem kíván pártfogoltja, Elena Udrea keze alatt dolgozni. Pedig az elnökasszony – akár egy jó feleség – pazar dolgozószobát rendezett be neki. És párttagként biztosan az utazáshoz hozzászokott hajóskapitány kedvébe járna, gyakran küldené külföldre. Így találkozhatna például akár Norvégia elnökével is.”