„Az elég egyértelmű, hogy kritikátlan és teljes szolidaritást, amit most erőltet a liberális véleményterror apparátusa, nem lehet kicsiholni a keresztény konzervatív választókból, hiszen a támadás eszmei okokból megcélzott és kivégzett áldozatai, konkrétan a lap munkatársai nemcsak Mohamed prófétából űztek gúnyt, hanem a kereszténységből is.

Tették ezt ismételten, öncélúan, ordenáré és teljességgel elfogadhatatlan stílusban. S ha nem is érdemelték meg, amit kaptak, hiszen elfogadhatatlan, hogy az eltérő véleményt erőszakkal toroljuk meg (ezért is mélyen antiliberális és emberijog-ellenes a holokauszttagadás börtönnel való szankcionálása, illetve egyáltalában: állami üldözése), de az is tény, hogy kihívták a sorsot maguk ellen. A Charlie Hebdo éppen azt képviselte és képviseli, amit minden tradíciótisztelő ember zsigerből elutasít: a szándékos polgárpukkasztást, a blaszfémiát, a nemes értékek bemocskolását. (…)

…a logikus és természetes válasz a bevándorlás lehető legdrasztikusabb korlátozása lenne, párhuzamosan az önfenntartó börtönök megszervezésével, és a közbiztonság érdekében a lehető legkeményebb állami fellépéssel. Ha nem számolunk le a „politikai korrektség” egyes életellenes dogmáival, a »liberális büntetőjog-politikával«, a bűnözők jogainak az áldozatok jogai elé helyezésével, majd leszámol velük a fokozatosan többségbe kerülő muzulmán tömeg. Mert habár a terroristák nem azonosak a muzulmánokkal, de a muzulmán világ értékrendje, szokásrendje, világszemlélete gyökeresen különbözik a hagyományos európai keresztény értékrendtől, nem szólva a »tolerancia« fogalmának eltérő megítéléséről.”