Háború és béke

Párizsban két gyilkos kioltotta tizenkét ember életét. Többféle értelmezés született, sajnálatos válaszreakciókról is hallani.
Hirdetés

„De ha már: az európai kultúrától nem idegen gyakorlat a más véleményen lévők (más bőrszínű, más vallású, más nemzetiségű etc.) személyek, közösségek kiirtása. Erről szól a történelmünk az ókortól a vallásháborúkon át a francia forradalmon keresztül el egészen a XX. század embertelen diktatúráiig.

No de éppen ezért kellene nagyon határozottan a bevándorlók (és tkp. az egész világ) számára világossá tenni, hogy tolerancia ide vagy oda, a gyilkolászást nem tartjuk elfogadhatónak. Többezer éves tapasztalatunk mondatja, hogy az erőszak nem megoldás. Ja, és ezt amúgy előre le kellene szögezni. Mielőtt még bárki elővenné egy európai városban (bárhol a világon) a fegyverét.

És még egy ja: érvényesíteni is kellene a fentebbi álláspontot. Mindenkivel szemben. Akkor is, amikor bombákat szórunk a szent demokrácia és emberi jogok nevében. Vagy fegyvereket adunk el olyanoknak, akikről tudjuk, hogy használni is akarják azokat.

Leszögezném: szörnyű, ami történt. És teljes joggal ítéli el az egész világ. De mintha tényleg elfelejtettük volna, hogy a béke nem magától értetődő állapot.” 

Hirdetés