Tízéves a népszavazás

„Arról még folyhat vita, hogy összességében hasznos és célszerű volt-e a népszavazás, hogy mekkora volt a kár/haszon arány, azt azonban nehéz tagadni, hogy az MVSZ kezdeményezése tolta a közérdeklődés homlokterébe a határon kívül élő magyarok anyaországi állampolgárságának ügyét, s tette azt megkerülhetetlen politikai problémává. Vagy ahogy a politikai elemzők fogalmaznak: ezzel került az ügy ismét a politikai napirendre.

Mert ott volt 1989-ben, amikor még az SZDSZ kék füzetében a szerényen »A rendszerváltás programjának« nevezett politikai röpiratban is szerepelt a kérdés, s az Ellenzéki kerekasztal is állást foglalt az ügyben, kedvezően méghozzá. Antallék rontották el ezt is, mint sok mást az adósságszolgálattól, a magyar mezőgazdaság szétverésén át, a privatizációig. Az 1993-ban elfogadott állampolgársági törvény minimális könnyítést adott a magyar nemzethez tartozóknak az állampolgárság megszerzésében, s ugyanúgy helyben lakáshoz és jövedelemigazoláshoz kötötte e státus megszerzését, mint az idegenek esetében.

A népszavazásnak köszönhetjük azt is, hogy sokaknak felnyílhatott a szeme a magát időnként konjunkturális érdekből nemzetinek mondó baloldal igazi természetét illetően, Duray Miklós egykorú megállapítását finomítva: »elvált a szív a májtól«. Végül, de nem utolsósorban érdemes azt is megjegyezni, hogy a népszavazáson a hatalmas MSZP–SZDSZ-es, ízig-vérig hazug kampány dacára győztek az igenek. A probléma az volt, hogy nem járult elég polgár az urnákhoz ahhoz, hogy a döntés kötelezze a parlamentet."