„Egy probléma továbbra is fennáll: szükségük van energiára. Az ukrajnai helyzet miatt viszont az Ukrajnán keresztül érkező orosz gáz bizonytalan, hiszen Moszkva Kijev „megrendszabályozása” érdekében bármikor elzárhatja a gázcsapot. Alternatívaként egyes körök a fellendülőben levő amerikai palagáz-kitermelést említik, és azzal magyarázzák, hogy Washington hevesen ellenezte a Déli Áramlat megépítését, hogy ezáltal akarta biztosítani az európai piacot az amerikai palagáz számára.

Ez a forgatókönyv is életszerű lehet, ugyanakkor azt sem árt elfelejteni, hogy jelen pillanatban a NATO-n belüli szövetségesként Amerika az egyetlen olyan tényező, amely katonailag hatékony elrettentő erőt képvisel a térségben – az európai országok még közösen sem lennének képesek nemhogy megvédeni magukat, de erőt demonstrálni sem. Az amerikai gazdasági érdekek képviselete ezért úgy is értékelhető, hogy Washington ezáltal nyújtja be a számlát a védelemért.

És azért nem árt elfelejteni, hogy – miközben számos bírálható döntést hoz, amikor megpróbál beavatkozni egyes országok belpolitikájába – az Egyesült Államok mégiscsak a nyugati értékrendet képviseli, szemben a keleti despotizmus elemeitől szabadulni nem tudó, és talán nem is akaró Oroszországgal.

Mindemellett ha Európa nem csupán elszenvedője akar lenni a nagyok egymásnak feszülésének, akkor a közös, ütőképes haderő fejlesztése és az alternatív energiaforrások minél sürgősebb felkutatása és alkalmazása elkerülhetetlen. Ellenkező esetben beláthatatlan ideig fennáll majd az a helyzet, hogy távoli hatalmak csatáznak azért, melyik része melyikük érdekszférájába tartozzon.”