„Más kutakodók úgy vélik, az erdélyi románok legjobbjai tényleg komolyan gondolták, amit mondtak, s hogy az teljesedésbe is menjen, abban az új, nagyromán bukaresti hatalom lett a legfőbb akadály. Hogy mi az igazság, azt talán felesleges is firtatni, tény, hogy az erdélyi román politikusok – Octavian Goga, Alexandru Vajda-Voievod, Iuliu Maniu és társaik – sem törték magukat az ígéret betartásáért, pedig sokszor volt kezükben a kormányrúd.

A történelem igazi fintora, hogy erdélyi magyar közösségünk a kommunista világ itteni hajnalán jutott legközelebb valamilyen részleges önrendelkezés megvalósításáig, amikor – valószínűleg moszkvai sugallatra és rábólintással – létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, a kissé kibővített Székelyföldet. De ennek az volt az ára és szinte felbecsülhetetlen kára, hogy a magyarság szinte teljes egészében elveszítette más erdélyi bázisait, a nagy magyar kulturális hagyományokkal rendelkező Kolozsvárt és Nagyváradot például, s a magyar önrendelkezési gondolat és gyakorlat gettósodott a szinte színmagyar Székelyföldön.”