// 2026. szeptember 26., szombat // Jusztina
Pap Szilárd István Pap Szilárd István

Klaus Iohannis: Románia új (meg)vezetője

// HIRDETÉS

Iohannis tökre ugyanolyan, mint bármelyik más román politikus. Kivéve, hogy teljesen véletlenül egy olyan etnikai csoportba született, amelyhez bizonyos pozitív sztereotípiák kötődnek, ezeket a sztereotípiákat pedig sikerült piacképes termékké alakítani a kampány során. De amúgy, ahogy a román mondás tartja, ugyanaz az úr, más kalapban.

(Külön)Vélemény

Szerző: Pap Szilárd István
2014. november 23., 12:59

„Az ország gazdasági sikertelenségéért a neokon értelmiség a korrupt ellentábort tette meg felelőssé. És a korrupt mucsai népet, amely nem képes elsajátítani a nyugati kapitalizmus hatékony termelői attitűdjét, helyette az állami újraelosztás emlőin élősködik. A diskurzus ellenére persze ők is ugyanúgy újratermelték az átlagember politikai és gazdasági kiszolgáltatottságát. Bár a szavak szintjén a fejlődő Románia számukra a piacgazdaság meghonosítását, a nyugati befektetések bevonzását jelentette, de mivel saját tőkefelhalmozási csatornáikat nem szerették volna feladni, magyarán egyáltalán nem állt érdekükben egy szabadjára engedett vadkapitalizmus létrehozása, amelynek körülményei között elvéreztek volna, a nyugati tőke bevonzását úgy oldották meg, ahogyan más félperifériás országok is tették. Komoly engedményeket tettek a nemzetközi vállalatoknak, olyan területeken, ahol nem veszélyeztették saját hídfőállásaikat. Vagyis fokozatosan gyengítették a munkavállalói jogokat, bontották le a szociális védőhálót, és stigmatizálták azokat a szegény rétegeket, akiknek túlélése ezen a védőhálón múlt és múlik ma is.

 

És itt érkezünk meg a jelenbe, egy olyan Romániába, ahol egyformán korrupt politikai szekértáborok versengnek az állami források fölötti ellenőrzésért, mely források nélkülözhetetlenek saját, egyébként teljesen versenyképtelen gazdasági holdudvaruk fenntartásához, és mely költségvetés évenkénti újratöltéséhez kell a nemzetközi tőke és az uniós források hozzájárulása. Szóval a hazai tőkések (bármely táborba is tartozzanak) saját túlélésük érdekében mindent megtesznek, hogy a nemzetközi tőke és az Unió kedvébe járjanak a fent leírt módon. Ami viszont ebben az egyenletben nem szempont, az a lakosság életkörülményeinek javítása, a közoktatás, a közegészségügy minőségének javítása, a szociális védőháló fenntartása, a munkavállalói jogok erősítése, stb.

A román polgároknak ebben a kettős – nemzeti és nemzetközi – kiszolgáltatottságban be kell érniük a politikai szólamokkal. Az idei elnökválasztáson Ponta és a mögötte álló Szociáldemokrata Párt a nemzeti büszkeség, az ortodox vallásos áhítatoskodás és az olcsó populista ígérgetés bevált módszerével szállt be a ringbe, Iohannis, a mögötte álló jobboldali pártok és neokonzervatív értelmiségiek pedig a korrupcióellenes harc, a fejlett, nyugatos Románia szintén oly sokszor használt trópusaival rukkoltak elő.

 

Iohannis táborának sikerült meglovagolnia azt a kiábrándultságot, amely a román társadalmat jellemzi. A kiábrándultság egyébként teljesen jogos, hiszen a rendszerváltás nem váltotta be az ígéreteit, Romániában az életszínvonal és az életkörülmények továbbra is jóval elmaradnak az áhított nyugati átlagtól, milliók élnek kiszolgáltatva, milliók vándoroltak el, a politikailag legaktívabb középosztály pedig távolról sem él úgy, ahogy azt szeretné. Ezt a kiábrándultságot sikerült a Iohannis  mögötti köröknek újra becsatornázniuk saját narratívájukba: a hibás a politikai ellentábor és maga az elmaradott, buta, lusta, korrupt, élősködő nép. Mindkettőt modernizálni kell, és ennek a modernizációnak az ígéretét testesíti meg Klaus Iohannis.

 

Ironikus, hogy Iohannis mögött ugyanazok az emberek állnak, akik 2004-ben hasonló korrupcióellenes és modernizációs ígéretekkel győzelemre vitték Traian Băsescut, akiben persze azóta a lakosság nagy része joggal csalódott. Most ugyanazok a politikusok, gazdasági háttéremberek és értelmiségiek rábukkantak Iohannisra, bebújtak mögé, és a 2004-ben és 2009-ben kipróbált recepttel újra győztek. Ebben a struktúrában a szász származású politikus csak egy jól felépített marketingtermék. Jól felépített, mert hitelesen el lehetett vele adni ugyanazt a maszlagot, amit korábban már bezabáltak a választók.

 

Klaus Iohannis ugyanis tökéletesen rájátszik mindazokra a közhelyekre és tévképzetekre, amelyekre a neokonzervatív értelmiség 24 éven keresztül kondicionálta a fejlődni, haladni, jobban élni akaró romániai többséget. Ez a többség ugyanis simán elhitte, hogy ő maga, a mucsai, lusta román nép a hibás saját elmaradottságáért (senki nem egyénileg, hanem mindig a nép többi része), és nem a térségre jellemző kedvezőtlen világpiaci pozícióból adódó kétszeres kiszolgáltatottság, amelyben a nemzeti és nemzetközi tőke tartja őt. És itt van ez a szűkszavú, csöppet sem karizmatikus német, aki látszólag mindenben az ellentéte ennek a szörnyű keleti népnek, na, ő majd szépen elhozza a Kánaánt.

 

Pedig nem fogja. Ugyanannak a rendszernek a terméke, amely a román politikai elit többi részét kitermeli, ugyanazok az emberek, gondolatok és megfontolások állnak mögötte, mint a többi mögött. Tökre ugyanolyan, mint bármelyik más román politikus. Kivéve, hogy teljesen véletlenül egy olyan etnikai csoportba született, amelyhez bizonyos pozitív sztereotípiák kötődnek, ezeket a sztereotípiákat pedig sikerült piacképes termékké alakítani a kampány során. De amúgy, ahogy a román mondás tartja, ugyanaz az úr, más kalapban.

 

Összességében tehát Klaus Iohannis győzelme semmiben nem módosít Románia eddigi pályáján. Ez a pálya azonban akkor sem változna, ha Victor Ponta nyert volna. Tovább versengő nemzeti tőkések, akik kiürítik az államkasszát, egyre jobban behatoló nemzetközi tőke, amely újratölti ugyan az államkasszát, de cserébe egyre kedvezőbb munkáltatói feltételeket követel, és persze más engedményeket (pl. speckó, személyre szabott jogszabályokat, mint Verespatak esetében). Közéjük szorulva pedig egy egész ország, amelynek mindettől egyáltalán nem lesz jobb. Iohannis győzelme csak abban különbözik, hogy sokkal nagyobb elvárásokat, érzelmeket ébresztett a választókban, így sokkal nagyobb lesz a kiábrándultság, amely majd a mostani eufóriát követi. Két és fél évtized alatt ő lesz a harmadik Messiás, aki majd kiábrándít. A sok pofára esésből pedig talán egyszer alternatíva is születik.”

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év
Főtér

Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év

Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.

„Itt Románia van, nem Magyarország!” Az AUR honatyája magyarul is kirohant az anyanyelvhasználat bővítése ellen
Krónika

„Itt Románia van, nem Magyarország!” Az AUR honatyája magyarul is kirohant az anyanyelvhasználat bővítése ellen

Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.

A Fotógróf
Főtér

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Hány rekord lesz még ma? A benzin után az euró is csúcsot döntött
Székelyhon

Hány rekord lesz még ma? A benzin után az euró is csúcsot döntött

Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.

Októbertől jön az új útdíjfizetési rendszer, sokaknak okozhat majd fejfájást
Krónika

Októbertől jön az új útdíjfizetési rendszer, sokaknak okozhat majd fejfájást

Ha minden a tervek szerint halad, október elsejétől hatályba lép az új díjszabási rendszer a romániai országutak használatára vonatkozóan.

Betört a csíkzsögödi autóbontóba, tört-zúzott, majd elkötött egy autót – keresi a rendőrség
Székelyhon

Betört a csíkzsögödi autóbontóba, tört-zúzott, majd elkötött egy autót – keresi a rendőrség

Egy órán át garázdálkodott egy ismeretlen elkövető a csíkzsögödi MCRacing autóbontó udvarán: autószállítókat tört össze, járműveket rongált meg, áttörte a kerítést, majd egy forgalomból kivont autóval hajtott el.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
2026. szeptember 10., csütörtök

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
2026. szeptember 10., csütörtök

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS