// 2026. november 8., vasárnap // Zsombor
Pap Szilárd István Pap Szilárd István

Klaus Iohannis: Románia új (meg)vezetője

// HIRDETÉS

Iohannis tökre ugyanolyan, mint bármelyik más román politikus. Kivéve, hogy teljesen véletlenül egy olyan etnikai csoportba született, amelyhez bizonyos pozitív sztereotípiák kötődnek, ezeket a sztereotípiákat pedig sikerült piacképes termékké alakítani a kampány során. De amúgy, ahogy a román mondás tartja, ugyanaz az úr, más kalapban.

(Külön)Vélemény

Szerző: Pap Szilárd István
2014. november 23., 12:59

„Az ország gazdasági sikertelenségéért a neokon értelmiség a korrupt ellentábort tette meg felelőssé. És a korrupt mucsai népet, amely nem képes elsajátítani a nyugati kapitalizmus hatékony termelői attitűdjét, helyette az állami újraelosztás emlőin élősködik. A diskurzus ellenére persze ők is ugyanúgy újratermelték az átlagember politikai és gazdasági kiszolgáltatottságát. Bár a szavak szintjén a fejlődő Románia számukra a piacgazdaság meghonosítását, a nyugati befektetések bevonzását jelentette, de mivel saját tőkefelhalmozási csatornáikat nem szerették volna feladni, magyarán egyáltalán nem állt érdekükben egy szabadjára engedett vadkapitalizmus létrehozása, amelynek körülményei között elvéreztek volna, a nyugati tőke bevonzását úgy oldották meg, ahogyan más félperifériás országok is tették. Komoly engedményeket tettek a nemzetközi vállalatoknak, olyan területeken, ahol nem veszélyeztették saját hídfőállásaikat. Vagyis fokozatosan gyengítették a munkavállalói jogokat, bontották le a szociális védőhálót, és stigmatizálták azokat a szegény rétegeket, akiknek túlélése ezen a védőhálón múlt és múlik ma is.

 

És itt érkezünk meg a jelenbe, egy olyan Romániába, ahol egyformán korrupt politikai szekértáborok versengnek az állami források fölötti ellenőrzésért, mely források nélkülözhetetlenek saját, egyébként teljesen versenyképtelen gazdasági holdudvaruk fenntartásához, és mely költségvetés évenkénti újratöltéséhez kell a nemzetközi tőke és az uniós források hozzájárulása. Szóval a hazai tőkések (bármely táborba is tartozzanak) saját túlélésük érdekében mindent megtesznek, hogy a nemzetközi tőke és az Unió kedvébe járjanak a fent leírt módon. Ami viszont ebben az egyenletben nem szempont, az a lakosság életkörülményeinek javítása, a közoktatás, a közegészségügy minőségének javítása, a szociális védőháló fenntartása, a munkavállalói jogok erősítése, stb.

A román polgároknak ebben a kettős – nemzeti és nemzetközi – kiszolgáltatottságban be kell érniük a politikai szólamokkal. Az idei elnökválasztáson Ponta és a mögötte álló Szociáldemokrata Párt a nemzeti büszkeség, az ortodox vallásos áhítatoskodás és az olcsó populista ígérgetés bevált módszerével szállt be a ringbe, Iohannis, a mögötte álló jobboldali pártok és neokonzervatív értelmiségiek pedig a korrupcióellenes harc, a fejlett, nyugatos Románia szintén oly sokszor használt trópusaival rukkoltak elő.

 

Iohannis táborának sikerült meglovagolnia azt a kiábrándultságot, amely a román társadalmat jellemzi. A kiábrándultság egyébként teljesen jogos, hiszen a rendszerváltás nem váltotta be az ígéreteit, Romániában az életszínvonal és az életkörülmények továbbra is jóval elmaradnak az áhított nyugati átlagtól, milliók élnek kiszolgáltatva, milliók vándoroltak el, a politikailag legaktívabb középosztály pedig távolról sem él úgy, ahogy azt szeretné. Ezt a kiábrándultságot sikerült a Iohannis  mögötti köröknek újra becsatornázniuk saját narratívájukba: a hibás a politikai ellentábor és maga az elmaradott, buta, lusta, korrupt, élősködő nép. Mindkettőt modernizálni kell, és ennek a modernizációnak az ígéretét testesíti meg Klaus Iohannis.

 

Ironikus, hogy Iohannis mögött ugyanazok az emberek állnak, akik 2004-ben hasonló korrupcióellenes és modernizációs ígéretekkel győzelemre vitték Traian Băsescut, akiben persze azóta a lakosság nagy része joggal csalódott. Most ugyanazok a politikusok, gazdasági háttéremberek és értelmiségiek rábukkantak Iohannisra, bebújtak mögé, és a 2004-ben és 2009-ben kipróbált recepttel újra győztek. Ebben a struktúrában a szász származású politikus csak egy jól felépített marketingtermék. Jól felépített, mert hitelesen el lehetett vele adni ugyanazt a maszlagot, amit korábban már bezabáltak a választók.

 

Klaus Iohannis ugyanis tökéletesen rájátszik mindazokra a közhelyekre és tévképzetekre, amelyekre a neokonzervatív értelmiség 24 éven keresztül kondicionálta a fejlődni, haladni, jobban élni akaró romániai többséget. Ez a többség ugyanis simán elhitte, hogy ő maga, a mucsai, lusta román nép a hibás saját elmaradottságáért (senki nem egyénileg, hanem mindig a nép többi része), és nem a térségre jellemző kedvezőtlen világpiaci pozícióból adódó kétszeres kiszolgáltatottság, amelyben a nemzeti és nemzetközi tőke tartja őt. És itt van ez a szűkszavú, csöppet sem karizmatikus német, aki látszólag mindenben az ellentéte ennek a szörnyű keleti népnek, na, ő majd szépen elhozza a Kánaánt.

 

Pedig nem fogja. Ugyanannak a rendszernek a terméke, amely a román politikai elit többi részét kitermeli, ugyanazok az emberek, gondolatok és megfontolások állnak mögötte, mint a többi mögött. Tökre ugyanolyan, mint bármelyik más román politikus. Kivéve, hogy teljesen véletlenül egy olyan etnikai csoportba született, amelyhez bizonyos pozitív sztereotípiák kötődnek, ezeket a sztereotípiákat pedig sikerült piacképes termékké alakítani a kampány során. De amúgy, ahogy a román mondás tartja, ugyanaz az úr, más kalapban.

 

Összességében tehát Klaus Iohannis győzelme semmiben nem módosít Románia eddigi pályáján. Ez a pálya azonban akkor sem változna, ha Victor Ponta nyert volna. Tovább versengő nemzeti tőkések, akik kiürítik az államkasszát, egyre jobban behatoló nemzetközi tőke, amely újratölti ugyan az államkasszát, de cserébe egyre kedvezőbb munkáltatói feltételeket követel, és persze más engedményeket (pl. speckó, személyre szabott jogszabályokat, mint Verespatak esetében). Közéjük szorulva pedig egy egész ország, amelynek mindettől egyáltalán nem lesz jobb. Iohannis győzelme csak abban különbözik, hogy sokkal nagyobb elvárásokat, érzelmeket ébresztett a választókban, így sokkal nagyobb lesz a kiábrándultság, amely majd a mostani eufóriát követi. Két és fél évtized alatt ő lesz a harmadik Messiás, aki majd kiábrándít. A sok pofára esésből pedig talán egyszer alternatíva is születik.”

// HIRDETÉS
Különvélemény

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

Varga László Edgár

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Sánta Miriám

Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A politikus kokalártól a doamna minisztráig, avagy a hazai politika giccses bája
Főtér

A politikus kokalártól a doamna minisztráig, avagy a hazai politika giccses bája

A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.

Most már biztos a nyugdíjemelés, plusz támogatás is érkezik a kisnyugdíjasoknak
Krónika

Most már biztos a nyugdíjemelés, plusz támogatás is érkezik a kisnyugdíjasoknak

Most már biztos, hogy január elsejétől emelik a nyugdíjakat – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

„Az RMDSZ menjen a fenébe” – mi lesz ebből: forradalom, vagy békés átalakulás?
Főtér

„Az RMDSZ menjen a fenébe” – mi lesz ebből: forradalom, vagy békés átalakulás?

A változtatás igénye önmagában még nem politikai program. De a változatlanság sem lehet az.

Bíró Barna Botond: mindkét fél hibás a Madarasi-Hargitán kialakult helyzetért
Székelyhon

Bíró Barna Botond: mindkét fél hibás a Madarasi-Hargitán kialakult helyzetért

Bíró Barna Botond Hargita megyei tanácselnök szerint mindkét fél hibázott azzal, hogy engedte veszélybe kerülni az idei síszezont a Madarasi-Hargitán, ahol a sípályákat üzemeltető Bagolykő Kft. és a kápolnásfalvi közbirtokosság között vita alakult ki.

Lefaragott külhoni támogatások: az RMDSZ nem tart katasztrófától, az EMSZ elszámoltatna
Krónika

Lefaragott külhoni támogatások: az RMDSZ nem tart katasztrófától, az EMSZ elszámoltatna

Csökkenhetnek 2027-ben a határon túli magyar közösségeknek szánt magyarországi támogatások. Az RMDSZ szerint a szórványoktatást nem fenyegeti drasztikus forráselvonás, az EMSZ viszont azt kéri számon, mire fordítja az RMDSZ a román állami támogatást.

Elvették az iratait, kihasználták és dolgoztattak egy magyar állampolgárságú férfit Tusnádfürdőn
Székelyhon

Elvették az iratait, kihasználták és dolgoztattak egy magyar állampolgárságú férfit Tusnádfürdőn

Emberkereskedelem és kényszermunka miatt tartóztattak le két személyt, miután kiderült róluk, hogy tusnádfürdői otthonukban tartottak egy 56 éves magyar állampolgárt, akit erőszakkal és pszichikai zsarolással dolgoztattak tavaly szeptembertől.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Különvélemény

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

Varga László Edgár

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Sánta Miriám

Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS