„Az elnökválasztás első eredménye, hogy megbukott az amnesztiatörvény, és máris két „nagyágyú” mentelmi jogát vonta meg a parlament, és mondott le egy harmadik szenátori mandátumáról. Johannis ígérete szerint mindenkire sor kerül, akinek kivizsgálását a parlament akadályozta meg.

Tehát a honatyák törvény fölé helyezése az egyik oka volt annak, hogy a szociáldemokraták elveszítették a választást. Ponta és a PSD valójában nem a gazdasági helyzet, a szegénység, még csak nem is a létbizonytalanság miatt veszített. Hanem amiatt, amit nap mint nap láttak az egyszerű emberek. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi időben egyetlen szabályzóval úgy akarták megerősíteni a pártot és saját hatalmi pozíciójukat, illetve megnyerni a választásokat, hogy megadták a polgármestereknek a »szabad választás« lehetőségét, és kormánypénzekből honorálták azokat, akik – elárulva saját szervezetüket, amely tisztségbe juttatta őket – átálltak arra az oldalra, ahonnan a nagyobb koncot remélték.

Kíváncsi vagyok, mit éreznek most azok a polgármesterek, akik a migrációs törvény nyomán hátat fordítottak saját szervezeteiknek, és az egyre dagadó PSD-be iratkoztak. De ez már egy másik „aktuális” témája lehet.

A kampány tehát véget ért, a parlament is úgy kezdett dolgozni, ahogy a választópolgárok elvárják. Kezdetnek nem rossz, de nagyok az elvárások az új elnökkel szemben. Főleg azt várják, hogy ne próbáljon pártelnökként viselkedni, vagy, amint Băsescu tette, beleszólni a kormányzásba. Az emberek arra is kíváncsiak, milyen lesz a viszonya a parlamenttel, a kormánnyal. Sikerül-e az igazságszolgáltatást kivonni a politika befolyása alól, tud-e hatékonyan tárgyalni és közvetíteni a hatalom és az ellenzék között. Nem beszélve a külpolitikáról, nemzetvédelemről, az alkotmányos jogrendszer kiépítéséről, a jogállamiságról. Meg mindenről, ami nem működött ebben az országban.”