„A »forradalom« este tíz óra után néhány perccel győzött, amikor a kampányban mindvégig arrogánsan viselkedő, ellenfelét lekezelő Victor Ponta falfehér arccal, megviselten az újságírók elé állt, s közölte: gratulált Klaus Iohannisnak a választási sikerhez. Az ortodox vallására és románságára kampányt építő Pontát legyőzte egy evangélikus szász polgármester. Iohannist nem véletlenül tudta őszintén elfogadni a két választási forduló között aktivistává avanzsált, amúgy viszont az egész politikai elitet a pokolra kívánó tömeg. Nagyszeben polgármestere viselkedésében, megnyilatkozásaiban amolyan antipolitikus, aki akkor is hajlandó elkerülni a harsány, tartalmatlan vitákat, ha tisztában van azzal, emiatt megvetik őt ellenfelei. Nem véletlen, hogy a győzelem tudatában egy diadalittas sajtótájékoztató helyett a Bukarest központjában ünneplő fiatalokat kereste fel.

Korai most még arról beszélni, mi újat hozhat ez az amerikai akciófilmekbe illő fordulatokban bővelkedő elnökválasztás az elkövetkező hónapokban. Kitart-e pártja a vesztes Ponta mellett? Mikor indul fogyásnak a szociáldemokraták vezette koalíció alkotta többség a bukaresti parlamentben, ahol – egy román mondás szerint – hagyományosan abba a vagonba igyekeznek, amelyben a rezesbanda zenél?

És mit lép most az eredmény miatt leforrázott seregnek tűnő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)? Követi-e választóit, akik fittyet hányva az RMDSZ hivatalosan semleges, burkoltan Ponta felé húzó állásfoglalására, közel nyolcvanszázalékos támogatásban részesítették Iohannist, konkrétan a fészkes fenébe küldve a baloldali miniszterelnököt? A december 22-re, a huszonöt évvel ezelőtti forradalom évfordulójára tervezett elnöki beiktatáskor talán már kevesebb lesz a megválaszolatlan kérdés. Addig viszont nyugodtan ízlelgethetjük a váratlan Facebook-lázadás eredményét: öt éven keresztül egy erdélyi német ember lesz Románia elnöke.”