„Nem vagyok sem diplomata, sem országos RMDSZ elnök, tehát nyugodtan fogalmazhatok sarkosabban, közérthetőbben. Annak idején teljes mellszélességgel kiálltunk a Német Demokrata Fórum elnöke, Klaus Johannis miniszterelnökjelölt mellett. Azóta sokminden változott. Johannis politikai karrierje érdekében lemondott a Német Demokrata Fórum elnökségéről, beiratkozott a Nemzeti Liberális Pártba és utólag nem volt kifogása, sem Crin Antonescu, sem Ilie Bolojan magyarellenes megnyilvánulásaival kapcsolatban. Látszólag jelentéktelen apróság, de szimbolikája elgondolkoztató: – a Német Demokrata Fórum német nyelvű honlapján vezetéknevét Johannis most is J-vel írja, míg a választási kampány összes plakátján, beleegyezésével, Iohannis szerepel, i-vel. Milyen felháborodás lett volna a magyarok körében, ha a 2004-es államfői kampányban a plakátokon Markó Béla helyett, az ő beleegyezésével »Marco Bela« szerepelt volna? »Chelemen Hunorról« ne is beszéljünk!

Victor Pontáról mi a véleménye?

Akárcsak Johannis, aki még csak tárgyalni sem akar a magyarok vezetőivel, Ponta sem ígér autonómiát Székelyföldnek, de legalább tárgyal velünk és amit az elmúlt két évben vállalt, azt teljesítette. 2012-ben nem rajta, nem a PSD-én, hanem Crin Antonescun és a liberálisok ellenállásán múlott az RMDSZ-szel, a magyarokkal közös kormányzás meghiúsulása, az előzetes egyezségek felrúgása. Amúgy ő sem makulátlan, hisz például ez a PRM–és, Vadimos sztori számunkra elfogadhatatlan. Ami a tényeket illeti, Ponta mögött szolíd kormánykoalíció áll, még nélkülünk RMDSZ-en kivül is és Romániának a jelenlegi bonyolult gazdasági, katonapolitikai helyzetben nem hiányzik az emlékezetes Băsescu – Tăriceanu féle hatalmi harc, a kormányválság. Arról nem is beszélve, hogy Johannis nem rendelkezik sem Băsescu ravaszságával, sem hatalmával, ami szükséges lenne új kormánykoalíció létrehozásához.

Ezt értem, de mi a garancia arra, hogy Ponta beváltja a hozzá fűződő reményeket?

A politikában nincs semmire garancia, Romániában a politikai hűség, a hála, az adott szó betartása ritka mint a fehér holló, inkább csak elméleti fogalom. Ebben az országban, ahol a közúti közlekedést kivéve, nem lehet klasszikus jobb- illetve baoldaliságról beszélni, a politikában a valószínűségszámítás a célravezető. Minek nagyobb a valószínűsége, annak, hogy egy politikai neofita (ember aki felnőttként tér meg), egyik napról a másikra megtért pártok képviseletében, betartja-e azt amiben esetleg reménykedünk, de amit ő egy szóval sem ígért se nem vállalt, vagy annak, hogy aki miniszterelnökként tisztességes volt a romániai magyarokkal szemben és nem csorbította nehezen kiharcolt jogainkat államfőként is betartja ezen vállalását? A válasz: ez utóbbinak sokkal nagyobb a valószínűsége.”