„A Bolyai és a Református Kollégium épülete esetében három éve nem fizet bért a hivatal, s a felek között megkötött szerződés is régen lejárt, holott a törvény szerint a bérleti díjból kellene az épület javítási költségeit fedezni.

A késedelem és a lejárt szerződés miatt valójában az Erdélyi Református Egyházkerületnek kellene eljárást indítania a helyhatóság ellen az elmaradt tartozások behajtásáért, hisz a katolikus egyház is megnyert egy hasonló pert. Igaz, hogy a sorozatos tárgyalások ellenére sem köttetett meg a bérleti szerződés a hivatallal, abba ugyanis bele kellene foglalni, hogy az újonnan létesített katolikus iskola milyen helyiségeket akar használni a tulajdonát képező épületből, s melyeken osztozik az Egyesülés középiskolával.

A megegyezés, valamint a Bolyai esetében az elmaradt bérek törlesztése helyett Florea a fenyegetést választja, azzal riogatván az egyházakat, hogy törvénytervezetet terjeszt elő a restitúciós törvény újratárgyalására. No meg, hogy levélben tesz panaszt a pápának.

El kell ismernünk: igencsak aktuális lenne, hogy a katolikus egyház feje is értesüljön arról, hogy milyen cselekkel húzzák az időt, hogy hosszú évek óta visszakapott katolikus iskolát még részben se vehesse birtokába jogos tulajdonosa, az egyház. A polgármester pedig eszközként a megyei tanfelügyelőséget is felhasználja, hogy sakkban tartsa például a Bolyai iskolát, ahol a legutóbbi ellenőrzésen gimnazista gyermeknek mondták a tanfelügyelőség képviselői, hogy milyen rossz körülmények között tanulnak, s bezzeg más iskolában jobb lenne a dolguk.

Nos, el kell ismernünk, hogy valóban van tennivaló az egyházi épületekben, és a megfelelő időben és körülmények között tenni is fognak az illetékesek, de addig is jó lenne, ha a törvények a polgármesterre nézve is kötelezőek lennének.”