„Mert míg az egyik oldalon a tettek állítanak ki lesújtó bizonyítványt, a túloldalról elsősorban kisebbségi szemszögből nem várhatunk túl sok jót, bár az is meglehet, hogy a nyilatkozatok csak a kampánynak és a többségi választóknak szóltak.

A következő két hét során jó lenne, ha több szó esne a választási programokról, mert ígéretlufikkal és az ellenoldal pocskondiázásával már tele a padlás. A kormányoldalról elindult már egy kihívás négy televíziós vitára, ha ezek felett a két oldalnak sikerül dűlőre jutni, talán okosabbak leszünk azt illetően, hogy mit várhatunk a következő elnöktől ötéves mandátuma során. Annyi biztos, hogy a kormányfő győzelme esetén kormányváltás következik, ami egyrészt azt jelenti, hogy tavaszig az állami intézményrendszer helyben topog. És az utódnak igencsak nehéz dolga lesz a kormányrúdnál, mert az államkassza milliárdos lyukait csak népszerűtlen intézkedésekkel lehet foltozni.

Ha meg a városgazdát ültetik elnöki székbe a választók, akkor legvalószínűbb, hogy marad a kormány. Mert ha meg kell ennie az eddigi kampányígéretek főztjét, az úgy elcsapja a hasát, hogy a két év múlva esedékes parlamenti választásokon legalább időleges tetszhalállal felérő vereségbe fut. Nem csak szigorúan az elnöki szék tehát a tétje a második fordulónak, és a mérkőzés egyáltalán nem lefutott, mint azt az első fordulós eredmények sejtetnék.”