„Ezért is fontos 16-án az urnákhoz járulni, és megpróbálni ismét ellensúlyozni a fejletlen Románia nyomulását, a PSD totális hatalmának elérését. A tét nem az, hogy sokkal jobb lesz-e, hanem az, hogy lesz-e sokkal rosszabb. És higgyék el (sőt, akik emlékeznek rá, idézzék is fel például a bányászhadjáratokat, a magyarellenes pogromot és megannyi más sötét epizódot): a PSD többször megmutatta, hogy igenis lehet a rossznál is rosszabb. Emellett nem véletlenül tart Európa is Pontáéktól, akik ráadásul inkább Moszkvához közelítenék újra az országot – miközben Angela Merkel német kancellár például azon gondolkodik, hogy a döntő voksolás előtt személyesen fogja támogatni Iohannist.

Megannyi jel mutat tehát arra, hogy ismét az Erdély+Partium és Ó-Románia közötti verseny zajlik, ennek kimenetelétől függ pedig az, hogy ők ültetnek-e a nyakunkra újra államfőt, vagy mi választunk magunknak is, egy kicsit előrébb vonszolva az egész országot.

Sokan régóta mondják, hogy ez a Románia nem egy egységes konstrukció, és ha az Iliescuék által megkezdett veszélyes tévutakon halad tovább, akkor szétesik. Én azt nem hinném, hogy ilyesmi bekövetkezne, de ha mégis be kell esetleg, akkor meg mikor jön már ez el? Mert vagy így lenne könnyebb, vagy úgy, hogy együtt maradunk – de akkor előre haladunk. Ez utóbbinak az egyetlen jelenlegi letéteményese Iohannis. Bár lehetne jobb is, most ez van, ő van, ő maradt. November 16-án úgy fest, megint meg kell mentenünk magunkat az ország többi részétől, és az országot önmagától. Menjünk, tegyük meg, legalább próbáljuk meg, ne rajtunk múljon – pár perc az egész.“