„Arról a sajtó tehet a legkevésbé, hogy a korrupcióellenes főügyészség jó ideje már első számú közéleti szereplővé lépett elő, szinte nincs nap letartóztatásról, gyanúsítottakról vagy ítélethirdetésekről szóló hírek nélkül. Azonban a sajtó csak tükrözi az eseményeket, a valódi baj ott van, hogy a választók ügyeinek intézésére mandátumot kapott közszereplők annyira átírták a játékszabályokat, hogy a korrupcióért rács mögé került politikusokból létszámban kitelne egy miniállam parlamentje, és az adott kisállamnak még szűkös költségvetésre is futná a közpénzből magánzsebbe vándorolt eurómilliókból.

Az sem kétséges, hogy ez a szájkosár csak első lépés lenne egy, az igazságszolgáltatást, de legalább a korrupcióellenes vádhatóságot megzabolázni próbáló folyamatban.
Tíz éve már láttunk példát egy, az államgépezetet szinte teljes egészében párt- és saját céljaira felhasználó kormányfőre, aki elbukott az elnöki palota kapujában, aztán rács mögé is került.

Tanítványa hajszálpontosan másolja a módszereit, lehet, hogy ilyen fogásokkal azt igyekszik elkerülni, hogy majdan ő is a hűvösön üljön. Ami pedig a sajtót illeti, az egyszer jóhiszeműen tükrözné azt is, hogy emelkedik a választók életszínvonala annak következtében, hogy a politikusok betartják a választási ígéreteiket, és hatékonyan dolgoznak a köz ügyeinek előbbviteléért.”