“Tehát logikusan hangzik, hogyha már történelmi ez az elnöki választás a románok szempontjából, akkor miért ne lenne az erdélyi magyarok esetében is? Az hogy történelmivé vált az erdélyi magyarság esetében is, annak a 25 évnek az „eredménye”, amelynek következményeképpen 40-50 év múlva lasszóval és elemlámpással kereshetjük a magyarul beszélő embert Erdély vidékein. Hogy konkrét adattal is alátámasszuk e tendenciát: 1992-től 1,7 millióról 2012-re 1,2 millióra olvadt a közösségünk és ez csak a kezdet – a lejtmenet előtt. Ezt javából demográfiai spirálnak hívják, annak ellenére, hogy minderre az elitünk a strucc nemesebb pozícióját veszi fel, elintézve annyival: na de kérem, a románok jobban fogynak! Hiába: a statisztika és a demográfia nem az erősségük – meg kell érteni, kedves erdélyi polgárok.
„Ez a harc lesz a végső…?”
Az erdélyi magyarság (mármint akit egyáltalán érdekel mindez és vasárnapra nem tervez más programot) azért áll történelmi „csata” előtt – egymással –, mert vasárnap eldőlhetnek a 2016-os év politikai kérdései: a 2016–2020 közötti parlamenti jelenlét is, az RMDSZ és az EMNP későbbi evolúciója is.
Hirdetés
Szóval: mindenképpen történelmi a magyar–magyar megmérettetés, hiszen Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt személyében két magyar identitású személy közül választhatunk. Romániában a történelemben először 1990-ben választottak elnököt, az azóta eltelt időben 2014-ig csak az RMDSZ állított jelöltet, Frunda György (1996, 2000), Markó Béla (2004) és Kelemen Hunor (2009) személyében. Aki szereti a statisztikákat és az ebből levonható észrevételeket, láthatja, hogy ezen polgártársaink eredményei idővel egyre rosszabbak lettek: Frunda György 1996-ban még 761.411 polgár bizalmát élvezte, míg Kelemen Hunort már csak 372.764 szavazó támogatta. Az erdélyi magyarság demográfiai csapdahelyzetén kívül két okot említhetünk, amely ezt a deszcendens tendenciát megszabja: egyrészt felnőtt egy újabb generáció, amely jóval kritikusabb választottjaival, másrészt a polgárok másik része annyira kivonta magát a közéletből, hogy nem futja neki 20 percre sem – négyévente. Mindehhez kapcsolható a politikusok meggazdagodását látó polgárok frusztrációi (ez nagyon lényeges), illetve jól-rosszul körvonalódott az idő folyamán az RMDSZ politikai ellenzéke is.
2014-ben az EMNP, mint az RMDSZ erdélyi magyar ellenzéke is tudott elnökjelöltet állítani, ezzel történelmivé téve a választásokat, hiszen soha a történelemben két magyar nem versenyzett a romániai elnöki székért.Ugyanakkor ennek a versenynek van egy sajnálatos történelmi rekordja is: soha ilyen kevés magyar választó nem választott Erdélyben 1920 után, mint 2014-ben!”
Hirdetés