„Igaz, hogy ez is csak látszat, s mint olyan csalóka, de hát kit érdekel az, ami nem látszik? A kétharmadok rendre jönnek, de ehhez rendre módosítani kell alkotmányt, választási törvényeket. Nem gond ez a Kossuth téri Bólogató Jánosoknak, ez a dolguk, ezt teszik, ha nem akarnak kihullani a pixisből. Márpedig nem akarnak, mert ők is tudják, hogy az Európai Unión kívül talán tényleg van élet, de Magyarországon a Nemzeti Együttműködés Rendszerén (NER) kívül annál kevésbé.
A látszatot kissé megpiszkálva már kevésbé fényesek ezek a győzelmek, a kétharmad még egyharmad sincs. Alkalomról-alkalomra csökken a választási kedv, s kopik az „egy a tábor, egy a zászló” vonzereje is. Zászló tényleg csak egy van, minden mást kiütöttek nyeregből. Más tábor sincs, csak tehetetlen, egymásra mutogató, marakodó talajvesztettek, akiket ha fel nem is szippantott a NER-gépezet, de hosszú időre padlóra küldött.
De a bizonyos zászló alatt is egyre kisebb a gyurakodás. A 2010-es jóval több, mint két és fél milliós szavazótábor a mostani önkormányzati választásra másfél milliósra zsugorodott, a részvételi arány pedig történelmi mélypontra süllyedt. Miközben a Fidesz választásról-választásra százezrével veszít szavazót (október 12-én háromszázezerrel kevesebb voksot kapott, mint négy éve), győzelme egyre nagyobb. Ezúttal a választásra jogosultak nem egészen húsz százaléka támogatta a kormányzat táborát, a módosított választási törvénynek is köszönhetően ez elegendő volt az összes megye és a legtöbb megyei jogú város, a főváros és a kisebb települések túlnyomó/elsöprő többségének elhódításához.
Csomagolás, választási törvény kérdése az egész. Ellenfél nélkül különben sem lehet túl nehéz győzni.
Ceauşescut állítólag az üres has és hideg lakások miatti elégedetlenség döntötte meg annyira látványosan. Orbánék menetelésének telhetetlenségük, a kisgömböc szindróma fog előbb-utóbb véget vetni. Hamarabb, mint a korgó gyomor, mert azt még egyelőre tökéletesen tudják himnusszal orvosolni.
A mindent lenyelő kisgömböc törvényszerűen eldurran. A mai magyar hatalom pedig vészesen közeleg efelé, már azt sem bírja elviselni, hogy egy-két helyen győzni tudott az ellenzék.”