„A nyugdíjak emeléséről már ne is beszéljünk, mert azok a híres emelgetések eddig sem érték el, ezután sem fogják elérni legalább a pénzromlás kiegyenlítéséhez szükséges mértéket. Érdekes, hogy az elemi demokrácia, a választói akarat eme ordító megcsúfolását sem Brüsszelben, sem Washingtonban nem teszi szóvá senki.
De lám-lám, a külföldre szakadt-kitántorgott polgártársaink köreiben is kampányoló Pontát csúfosan megalázták a spanyol fővárosban, amikor a romániai „epresek” kegyeit próbálta elnyerni. Nem csupán lehurrogták és kifütyülték, de számon kérték rajta és kormányán azt a megígért egymillió hazai munkahelyet is, amiből semmi nem lett, s nem is lesz valaha. Nemhogy megválasztását támogatnák, hanem a kormányfői tisztségről való lemondását követelték. Nem humorra, hanem végtelen cinizmusra, dilettantizmusra, felelőtlenségre vallott a válasza: „lemondok, miután államfővé választanak”.”