// 2026. október 8., csütörtök // Koppány

Hetedik nap megpihentünk

// HIRDETÉS

Zöld, finomat főznek benne, és időnként kinyit. Mi az? Két válasz is született rá vasárnap.

Kolozsvár tele van vagányságokkal, nincs ezen mit szépíteni. Annyira azért nincs tele, hogy ne férjen még el benne néhány újabb. Kettő épp most vasárnap indult be.

Mindkét helyen

  • sok a zöld,
  • sok a nap,
  • sok az árnyék,
  • improvizált bútorokon lehet pihenni,
  • lehet főzni és enni,
  • lehet jó zenét hallgatni,
  • lehet jó társaságba keveredni,
  • lehet jókat beszélgetni,
  • és lehet segíteni.

Egyik hely sem kocsma, és egyik sincs állandóan nyitva. Mindkettő némileg el van rejtve, és csak akkor működik, ha van kivel.

 

 

 

Az egyik Kopacz Kund KüFÁja.

Kund első éves mesteris szobrász szakon, egy hónapja lakik Kolozsváron. Csíkszeredai, Egerben járt egyetemre, és rengeteget utazott külföldön. Berlinben találkozott a KüFA (Küche für Alle - Főzés mindenkinek) jelenséggel: squattolt házak lakói guberált zöldségekből főznek jó sok embernek, és három euórért annyit ehetsz a menüből, amennyit bírsz. 

 

Kund végre kíváncsi lett Erdélyre és Kolozsvárra, kertes magánházban talált albérletet, és ez a kert ihlette arra, hogy megnyissa a lakását egy ilyen lakomára. A főzésre megfőzte egyik barátját, Sebestyén Pétert, kitalálták a menüt, és egy héttel korábban meghirdették az eksönt.

 

Bár déltől négyig hirdette meg az evészetet, reggel nyolckor már nekifogtak az előkészületeknek, mesélte Kund este kilenckor, az utolsó mosogatáskor. 90 emberre terveztek főzni, mert majdnem annyian jelentkeztek be Facebookon, de a jelentkezőknek végül csak a kétharmada jött el. Ebből is tanult, ahogy az egész nap folyamán nagyon sokat, mesélte, és legközelebb ügyesebben terveznek majd.

 

 

Péter a padlizsánokhoz igyekszik, Kund épp a lencselevest melegíti újra.

 

Mire odaértem, már a sokadik adag paradicsommal töltött padlizsán sült a kertben a rácsból, alufóliából és bádoglemezből imprózott lerben, és még a lencselevesből is jutott. Kund, Péter és a nekik segítő lányok-fiúk nagyon finomat főztek-sütöttek. Tányért, evőeszközt mindenki hozott magával, de az sem maradt étlen, aki nem: Kundék tartaléktányérokról is gondoskodtak.

 

És ugyan az étkezés volt a fő program, abban a pillanatban másodlagossá vált, ahogy beléptünk az utcáról a kertbe. Finom zene szólt, melegített a nap, bringák és emberek több kisebb csoportban ücsörögtek, beszélgettek a kertben. Mindenki mosolygott, Betti kutya a padlizsán kivájt belsejéből falatozott, és Kundnak mindenkihez volt egy kedves szava. Egyszerre volt az egész családi vasárnap és baráti piknik.

 

 

Készül az ájult imám padlizsánja, sokadik adag.

 

 

 

Teázás

 

A nappal együtt aztán a társaság is elszivárgott, legtöbbünk a

 

Filmraktár megnyitójára.

Igen, ez az a romos, nyirkos, büdös hely a buszállomáson túl, a Nádas és a vasúti sínek partján, a rendőrsuli mellett, ahol többezer filmtekercs rohadt az utóbbi 20 évben. Egy évvel ezelőttig csak hajléktalanok és a környékbeli gyerekek fedezték fel maguknak (miután a kerítés és minden mozdítható eltűnt), akik az udvari filmhalomba ugrándoztak az épület tetejéről, aztán felfedezte Tudor Giurgiu fesztiváligazgató és a TIFF. 

 

Lefilmezte, majd odacsődített minket, hogy nézzük meg a helyet és a kisfilmet, amelyben egy valaha ott dolgozó nénit vezet körbe, miközben a néni szörnyülködik a romlás cellulózvirágain, amelyek indákként befonták az egész kertet. És kampányt indított, hogy a helyet, ahol a rendszerváltásig nézték, raktározták, válogatták, cenzúrázták és osztották szét Erdély mozijaiba a filmeket, filmmúzeummá és közösségi kultúrközponttá alakíthassa.

 

 

Végül egy bank toldotta meg jócskán a TIFF alatt összegyűjtött összeget, a mintegy hétezer euróból pedig kitakarították az udvart, az épületet, kipingálták a külső felét, megtiszították a kertet, sétányokat és játszóteret alakítottak ki benne. Az épület mögé kis színpad, raklap- és szalmabálapadok kerültek fákra aggatott világítással és forralt borral.

 

Napközben vintage ruha- és mütymütyvásár, főzés, színház és koncert kötötte le a felnőtteket, bűvész, rajzolás és zsonglőrködés a gyerekeket, este pedig hivatalosan is megnyitották a Filmraktárt egyelőre mint filmvetítések, koncertek szabadtéri helyszínét. 

 

A szerencsére nem túl hivatalos megnyitóra meghívták a kommunista filmforgalmazásban közreműködő néniket, akik egyrészt nosztalgiáztak a fiatalkorukról, hogy milyen magas élet folyt itt '89 előtt, másrészt megköszönték, hogy amit az ő generációjuk tönkretett, illetve hagyott tönkremenni, azt a mi generációnk feléleszti.

 

 

Elmesélték, hogy 12 erdélyi megyét szolgáltak ki, és akkoriban nemcsak városon, de gyakran falvakban is működött mozi. A filmtekercsek szétosztása néha attól is függött, épp hol járta az országot Ceaușescu, vagy éjszaka melyik városba indult vonat Kolozsvárról.

 

Elárulták, hogy a filmraktár és elosztóközpont igazgatója egy művelt olténiai férfi volt, aki nagyon szerette a halászlét, ezért gyakran bográcsoztak a kertben. Ami akkoriban egy egész hektárnyi volt, tele gyümölcsfákkal, de csak titokban szedték a gyümölcsöt róluk, zsebben, ingujjban csempészték az irodába, ahol elmajszolták. A sarki hentesüzletből pedig mozijegyekért cserébe jutottak húshoz. 

 

Egyiküknek hátizsákot ígért akkoriban a városháza néhány alkalmazottja, mert sokat kínlódott, míg becipelte a központba a nyugdíjasoknak kiosztandó mozijegyeket, de az ígéret végül nem vált hátizsákká, mert a rendszerváltás gyorsan elsöpörte a központilag irányított filmforgalmazást. Majd a mozik zömét. (De már mentjük őket, mert azóta bebizonyosodott, hogy például egy kávézóval feldobott vetítőterem lehet a közösségek kovásza.)

 

 

A nosztalgiaestet gyorsan lekeverte a TIFF Házat vezető Cristian Hordilă, a megvilágítatlan színpadról pedig bőven 1989 után született zenészek tolták a laza klubdzsesszt. Amit persze ülve vagy függőágyban hallgatni a legjobb, de tíz fokban járkálva is csak két számot bírtam ki.

 

Valószínű, hogy a legújabb és legalternatívabb közösségi hely most vasárnap érte el idei népszerűségi csúcsát. Megvolt az újdonságfíling, de mivel a filmvetítéshez szükséges sötét, illetve a munkaidő vége már csak hidegben jön el, tavaszig valószínűleg hibernál a Filmraktár.

 

Addig is érdemes ötletelni, hogy ki mit csinálna itt szívesen, mivel izzítaná fel a városnak ezt a nyugati csücskét: a tiffesek kifejezetten várják a javaslatokat és a tenni vágyókat.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS