// 2026. június 1., hétfő // Tünde

Hetedik nap megpihentünk

// HIRDETÉS

Zöld, finomat főznek benne, és időnként kinyit. Mi az? Két válasz is született rá vasárnap.

Kolozsvár tele van vagányságokkal, nincs ezen mit szépíteni. Annyira azért nincs tele, hogy ne férjen még el benne néhány újabb. Kettő épp most vasárnap indult be.

Mindkét helyen

  • sok a zöld,
  • sok a nap,
  • sok az árnyék,
  • improvizált bútorokon lehet pihenni,
  • lehet főzni és enni,
  • lehet jó zenét hallgatni,
  • lehet jó társaságba keveredni,
  • lehet jókat beszélgetni,
  • és lehet segíteni.

Egyik hely sem kocsma, és egyik sincs állandóan nyitva. Mindkettő némileg el van rejtve, és csak akkor működik, ha van kivel.

 

 

 

Az egyik Kopacz Kund KüFÁja.

Kund első éves mesteris szobrász szakon, egy hónapja lakik Kolozsváron. Csíkszeredai, Egerben járt egyetemre, és rengeteget utazott külföldön. Berlinben találkozott a KüFA (Küche für Alle - Főzés mindenkinek) jelenséggel: squattolt házak lakói guberált zöldségekből főznek jó sok embernek, és három euórért annyit ehetsz a menüből, amennyit bírsz. 

 

Kund végre kíváncsi lett Erdélyre és Kolozsvárra, kertes magánházban talált albérletet, és ez a kert ihlette arra, hogy megnyissa a lakását egy ilyen lakomára. A főzésre megfőzte egyik barátját, Sebestyén Pétert, kitalálták a menüt, és egy héttel korábban meghirdették az eksönt.

 

Bár déltől négyig hirdette meg az evészetet, reggel nyolckor már nekifogtak az előkészületeknek, mesélte Kund este kilenckor, az utolsó mosogatáskor. 90 emberre terveztek főzni, mert majdnem annyian jelentkeztek be Facebookon, de a jelentkezőknek végül csak a kétharmada jött el. Ebből is tanult, ahogy az egész nap folyamán nagyon sokat, mesélte, és legközelebb ügyesebben terveznek majd.

 

 

Péter a padlizsánokhoz igyekszik, Kund épp a lencselevest melegíti újra.

 

Mire odaértem, már a sokadik adag paradicsommal töltött padlizsán sült a kertben a rácsból, alufóliából és bádoglemezből imprózott lerben, és még a lencselevesből is jutott. Kund, Péter és a nekik segítő lányok-fiúk nagyon finomat főztek-sütöttek. Tányért, evőeszközt mindenki hozott magával, de az sem maradt étlen, aki nem: Kundék tartaléktányérokról is gondoskodtak.

 

És ugyan az étkezés volt a fő program, abban a pillanatban másodlagossá vált, ahogy beléptünk az utcáról a kertbe. Finom zene szólt, melegített a nap, bringák és emberek több kisebb csoportban ücsörögtek, beszélgettek a kertben. Mindenki mosolygott, Betti kutya a padlizsán kivájt belsejéből falatozott, és Kundnak mindenkihez volt egy kedves szava. Egyszerre volt az egész családi vasárnap és baráti piknik.

 

 

Készül az ájult imám padlizsánja, sokadik adag.

 

 

 

Teázás

 

A nappal együtt aztán a társaság is elszivárgott, legtöbbünk a

 

Filmraktár megnyitójára.

Igen, ez az a romos, nyirkos, büdös hely a buszállomáson túl, a Nádas és a vasúti sínek partján, a rendőrsuli mellett, ahol többezer filmtekercs rohadt az utóbbi 20 évben. Egy évvel ezelőttig csak hajléktalanok és a környékbeli gyerekek fedezték fel maguknak (miután a kerítés és minden mozdítható eltűnt), akik az udvari filmhalomba ugrándoztak az épület tetejéről, aztán felfedezte Tudor Giurgiu fesztiváligazgató és a TIFF. 

 

Lefilmezte, majd odacsődített minket, hogy nézzük meg a helyet és a kisfilmet, amelyben egy valaha ott dolgozó nénit vezet körbe, miközben a néni szörnyülködik a romlás cellulózvirágain, amelyek indákként befonták az egész kertet. És kampányt indított, hogy a helyet, ahol a rendszerváltásig nézték, raktározták, válogatták, cenzúrázták és osztották szét Erdély mozijaiba a filmeket, filmmúzeummá és közösségi kultúrközponttá alakíthassa.

 

 

Végül egy bank toldotta meg jócskán a TIFF alatt összegyűjtött összeget, a mintegy hétezer euróból pedig kitakarították az udvart, az épületet, kipingálták a külső felét, megtiszították a kertet, sétányokat és játszóteret alakítottak ki benne. Az épület mögé kis színpad, raklap- és szalmabálapadok kerültek fákra aggatott világítással és forralt borral.

 

Napközben vintage ruha- és mütymütyvásár, főzés, színház és koncert kötötte le a felnőtteket, bűvész, rajzolás és zsonglőrködés a gyerekeket, este pedig hivatalosan is megnyitották a Filmraktárt egyelőre mint filmvetítések, koncertek szabadtéri helyszínét. 

 

A szerencsére nem túl hivatalos megnyitóra meghívták a kommunista filmforgalmazásban közreműködő néniket, akik egyrészt nosztalgiáztak a fiatalkorukról, hogy milyen magas élet folyt itt '89 előtt, másrészt megköszönték, hogy amit az ő generációjuk tönkretett, illetve hagyott tönkremenni, azt a mi generációnk feléleszti.

 

 

Elmesélték, hogy 12 erdélyi megyét szolgáltak ki, és akkoriban nemcsak városon, de gyakran falvakban is működött mozi. A filmtekercsek szétosztása néha attól is függött, épp hol járta az országot Ceaușescu, vagy éjszaka melyik városba indult vonat Kolozsvárról.

 

Elárulták, hogy a filmraktár és elosztóközpont igazgatója egy művelt olténiai férfi volt, aki nagyon szerette a halászlét, ezért gyakran bográcsoztak a kertben. Ami akkoriban egy egész hektárnyi volt, tele gyümölcsfákkal, de csak titokban szedték a gyümölcsöt róluk, zsebben, ingujjban csempészték az irodába, ahol elmajszolták. A sarki hentesüzletből pedig mozijegyekért cserébe jutottak húshoz. 

 

Egyiküknek hátizsákot ígért akkoriban a városháza néhány alkalmazottja, mert sokat kínlódott, míg becipelte a központba a nyugdíjasoknak kiosztandó mozijegyeket, de az ígéret végül nem vált hátizsákká, mert a rendszerváltás gyorsan elsöpörte a központilag irányított filmforgalmazást. Majd a mozik zömét. (De már mentjük őket, mert azóta bebizonyosodott, hogy például egy kávézóval feldobott vetítőterem lehet a közösségek kovásza.)

 

 

A nosztalgiaestet gyorsan lekeverte a TIFF Házat vezető Cristian Hordilă, a megvilágítatlan színpadról pedig bőven 1989 után született zenészek tolták a laza klubdzsesszt. Amit persze ülve vagy függőágyban hallgatni a legjobb, de tíz fokban járkálva is csak két számot bírtam ki.

 

Valószínű, hogy a legújabb és legalternatívabb közösségi hely most vasárnap érte el idei népszerűségi csúcsát. Megvolt az újdonságfíling, de mivel a filmvetítéshez szükséges sötét, illetve a munkaidő vége már csak hidegben jön el, tavaszig valószínűleg hibernál a Filmraktár.

 

Addig is érdemes ötletelni, hogy ki mit csinálna itt szívesen, mivel izzítaná fel a városnak ezt a nyugati csücskét: a tiffesek kifejezetten várják a javaslatokat és a tenni vágyókat.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Így élünk mi: virtuális gyalázkodásaink, a véleménydemokrácia és a populizmus

Fall Sándor

Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.

Emlékek az aranykorszakból aranyáron: hogyan lett kétszáz lej egy kiló fosókaszilva?

Sánta Miriám

Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).

// HIRDETÉS
Nagyítás

A „gondolkodó” mesterséges intelligencia és a lusta matematikusok

Sánta Miriám

Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.

Mit adtak nekünk a rómaiak, avagy a porolissumi rejtély

Szántai János

Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Főtér

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

Kölcsönadna az államnak? Mutatjuk, hol dolgozik jobban a megtakarított pénz
Krónika

Kölcsönadna az államnak? Mutatjuk, hol dolgozik jobban a megtakarított pénz

Aki ma megtakarított pénzzel rendelkezik, könnyen szembesül a kérdéssel: bankban tartsa, állampapírba tegye, euróban őrizze, vagy hosszabb távú befektetésben gondolkodjon.

Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve
Főtér

Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve

Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók
Székelyhon

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Ittas állapotban ütközött több parkoló autóval, és egy kerítésnek is nekiment a csíkszeredai Fenyő és Nárcisz utcákban egy 33 éves nő szombatra virradóan Csíkszeredában – erősítette meg lapunknak a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.

„Csak legyen egy kis egészségem” – Minimálnyugdíjból, egyedül vív csendes küzdelmet az ádámosi Kati néni
Krónika

„Csak legyen egy kis egészségem” – Minimálnyugdíjból, egyedül vív csendes küzdelmet az ádámosi Kati néni

A Maros megyei Ádámoson élő, 78. életévében járó Finta Katalin minden hónapban ugyanazt számolgatja: mire elég az 1281 lejes minimálnyugdíj. Kenyérre, olajra, gyógyszerre még futja, de a tél, a fűtés és az egyedüllét egyre nehezebbé teszi a mindennapokat.

Egy kiskorút és egy felnőttet próbálnak újraéleszteni a szombat délutáni súlyos balesetnél
Székelyhon

Egy kiskorút és egy felnőttet próbálnak újraéleszteni a szombat délutáni súlyos balesetnél

Négy gyermek és öt felnőtt érintett abban a balesetben, amely szombaton délután következett be az 1-es országúton a Brassó megyei Sárkány és Mundra között, amikor három autó is összeütközött.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Így élünk mi: virtuális gyalázkodásaink, a véleménydemokrácia és a populizmus

Fall Sándor

Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.

Emlékek az aranykorszakból aranyáron: hogyan lett kétszáz lej egy kiló fosókaszilva?

Sánta Miriám

Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).

// HIRDETÉS
Nagyítás

A „gondolkodó” mesterséges intelligencia és a lusta matematikusok

Sánta Miriám

Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.

Mit adtak nekünk a rómaiak, avagy a porolissumi rejtély

Szántai János

Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.

// HIRDETÉS