Szemétteleptől luxusétteremig mentik a mozikat

Egyelőre csak kampánnyal mentik, de alakul a tudás is arról, hogyan kellene feltámasztani és felfuttatni a vidéki városok mozijait.
Hirdetés
Apokaliptikus statisztikák és a feltámadás reménye lengte be hétvégén Kolozsvár egyik felkapott éttermének a padlását. Ott zajlott a TIFF Mentsétek meg a mozikat! kampányának első konferenciája arról, hogyan is kellene hozzáfogni a mentéshez.
 
Felszólalt Tudor Giurgiu fesztiváligazgató és vészharangozó, Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, aki megígérte, hogy mindent megtesz, illetve két hölgy, akik elmesélték, hogyan dobták le és hogy működik a lengyel a horvát mentőöv a vidéki mozik számára. Mindkét mentőövben az oxigént az EU-s pénz és a mozik összefogása jelentette.
 
Tudor Giurgiu mozikat ment
 
A fesztiváligazgató egyszerűen magnetizálta a közönségét. Giurgiu mellett Emil Boc, Tina Hajon és Marta Materska-Samek.
 
Indításként a pusztulás számaival sokkolt Giurgiu, hogy felébredjünk az előző éjjeli mozizás álomvilágából: 
  • 1948-ban Romániában 308 vetítő működött mozikban, kultúrotthonokban, szakszervezetek székhelyén;
  • 1970-ben 6278 vetítő (559 darab 35 mm-es filmet vetített, 5714 darab pedig 16 mm-est) működött immár iskolákban is, és öt karaván járta az ország elzárt, gyakran áram nélküli falvait;
  • 1989-ben 630 mozit működtetett a Romania Film;
  • 2013-ban 25 vetítőtermet, ezek közül hatot korszerűsített digitális technikával.
Bukarestben a háború alatt 46 mozi működött, 2014-ben a multiplexeken kívül hat állami mozi. Persze a múlt századi adatok azért is ilyen óriásiak, mert a háborúzó felek és a kommunista rezsim is korán felismerte a mozgóképben rejlő propaganda-potenciált, és rendesen ki is használta – hangzott el gyorsan, nehogy a fizetőképes falusi és kisvárosi keresletre gyanakodjunk.
 
Mert az 1989 után sem ütötte fel a fejét, rengeteg moziból áruház, bingóterem, gyorsétkezde vagy diszkó lett, aminek következtében tavaly a romániai városok 78 százaléka mondhatta el magáról, hogy kiveszett belőle a filmszínház. Ami azt jelenti, hogy itt 315 ezer lakosra jut egy mozi, míg például Csehországban 15 ezerre.
 
Romániában jut a legkevesebb vetítőterem százezer lakosra az egész EU-ban, mérte fel az olasz Media Salles, mégpedig 0,89. Ugyanez a szomszédainknál így néz ki: Szerbiában 1,5, Bulgáriában 1,85, Horvátországban 2,66, Magyarországon 3,94, Szlovákiában 4,57.
 
Tudor Giurgiu mozikat ment
 
A hazai mozik 1989-ben 156 millió jegyet adtak el, 2005-ben, a mélyponton 2,8 milliót. 2006-ban fordul a trend, és ugyan az már nem látszik a grafikonon, de tavaly már a 9 milliót ütötte a jegyeladás. A zöld vonal a képen az árbevételeket mutatja millió lejben: a jegyeladás 8 év alatt 90 millió lejt ugrott.
 
A reménygörbét Kolozsvár ráadásul azzal is megdobja, hogy teljesen felújított és digitalizált három hagyományos mozit, ezek közül a Repcsi tavaly gazdaságilag verte az egész hazai mezőnyt (a multiplexeket nem számítva). A kolozsvári mozik pedig kedvezményes és ingyenes vetítéseket is biztosítanak alacsony jövedelműek számára, vagyis a nézőszám itt magasabb, mint amennyi a jegyeladásokban megmutatkozik.
 
Giurgiu szerint az utóbbi 1-2 évben csökkent a multiplexek jegyeladása, míg a digitalizált hagyományos moziké meredeken nőtt.
 
Ezek a reménycsírák már ki is hajtottak ott, ahol veteményként kezelték őket: Lengyelország Malopolska nevű régiójában (déli országrész), illetve Horvátországban. A lengyel régió helyzetét Marta Materska-Samek mutatta be, az ottani Mozifejlesztő Alapítvány elnöke.
 
Mentsétek meg a mozikat
 
A padláskonferencia helyszíne
 
Az EU-s pénzek lehívásában egyébként is éllovas Lengyelországban ők civil szervezetként a kohéziós alapot célozták meg, amelynek fő célja közelíteni az életszínvonalat az Unió eltérő fejlettségű régióiban. Az alapítvány összehívta 2008-ban azoknak a kisvárosoknak az elöljáróit és kultúraktorait, ahol volt mozi, és bemutatta, hogy ha közösen pályáznak jól megírt, fenntartható programokkal, akkor van esélyük. 
 
Nemcsak felújított mozira, hanem a felújítással kávézóra, új közösségi helyre és ezzel munkahelyekre és felpezsdülő közösségi életre. Az elöljárók fele őrültnek nézte őket, másik fele viszont fellelkesült, mesélte Marta, és belevágtak. 
 
A pályázatokban szigorú mennyiségi célokat vállaltak, és azokat volt a legkönnyebb teljesíteni, mondta az alapítványigazgató, mert jól választották ki a településeket. A régióban gyakori például, hogy 4-5 km-re vannak egymástól városkák, és úgy gondolták át a mozihálózatot, hogy az egyes mozik ne legyenek egymás konkurrenciái, mindegyiknek jusson közönség.
 
Ezenkívül koordinálják a moziműsorokat, megosztják egymással a moziműködtetés csínját-bínját, sok európai produkciót vetítenek, és természetesen más kultúrrendezvényeket is befogadnak.
 
Kolozsvári filmraktár
 
A konferencia után indult az ingyenes vetítéssorozat a dzsungellé pusztult kolozsvári filmraktár területén. 
 
A horvátok más utat jártak ugyanolyan biztató eredményekkel. A meghívott Tina Hajon az országos hatóságként minisztériumi pénzből is működő, de attól független Horvát Audiovizuális Központ igazgatója volt, aki 2011-ben vette át a tisztséget, és két év alatt sikeresen koordinálta két tucat mozi digitalizálását.
 
Ott tehát országos szintű volt a program, nem civilszervezet, hanem állami szerv bonyolította, és nem EU-s pénzből, mert akkor Horvátország még nem volt tagja az Uniónak.
 
Felmérték terepen a nem multiplex mozik állapotát, és kemény ajánlatot tettek nekik: ha beszállnak a programba, a digitalizálás költségének 60-70 százalékát fedezi a minisztérium, cserébe ők közösségi helyként is működtetik a mozikat, és vetítik a szerződésbe belefoglalt hazai és európai filmeket, oktatóanyagokat, gyerekműsorokat.
 
A dolog működik, az idei első féléves jegyeladási adatok száz százalékos növekedést mutatnak az egy évvel korábbiakhoz, vagyis a korszerűsítés előtti időszak utolsó félévéhez viszonyítva, mondta Tina Hajon.
 
Kolozsvári filmraktár
 
A nap végén bebújtunk a TIFF legambíciózusabb mentési projektjének a helyszínére metamozikat nézni: egy hazai és egy dél-amerikai filmet pusztuló mozik gépészeiről, jegykiadó nénijeiről, az ő emlékeikről a szép időkről, és hogy mivel töltik a hanyatlás napjait.
 
Közben eszméletlen hideg volt, és az sem melegített fel, hogy mobil luxybár gurult a helyszínre luxy árakkal. Tudor Giurgiu ugyanolyan otthonosan mozgott amúgy a filmes szeméttelepen, mint délelőtt a pöpec étteremben, annak ellenére, hogy a nyirkos hidegben szétkígyózó filmtekercsek közül ürülék szaga is terjengett.
 
Kolozsvári filmraktár
 
 
Kolozsvári filmraktár
 
 
Kolozsvári filmraktár
 
 
Ha valaki szeretne beszállni abba a szintén őrült és többéves projektbe, hogy ebből a szétmálló romból filmmúzeum, kávézó és a buszállomás mögötti kerület kultúrközpontja váljék, vagy hogy több hazai város kapjon ismét mozit, az itt talál több információt a kampányról, itt pedig közvetlenül adakozhat. 

 

Hirdetés