„A miniszerelnök Victor Viorel Ponta újabb virágnyelveket tanul, s mindenhova el akar jutni, abban a hamis hiszemben, hogy messziről jött vándornak még mindig mindent elhisznek. Közmondásos szorgalmával VVP az ENSZ alapokmányán és újabban a fő ortodox imakönyvön dolgozik. Bevallása szerint nem a bosszúvágy hajtja, de az százas, hogy a megkezdett úton végig kell hajtani. VVP legnagyobb megvalósítása a pókhálószerű útrendszer lesz: ezt az utak szélességének negyedére csökkentésével és hosszúságának megháromszorozásával érik el.

Különösen ambíciózus tervet vetett fel Klaus Werner Iohannis-Ionescu. A szebeni untauglich a plakátján széttárt kezével mutatja, mekkora halat fogna mindenki, ha ő jönne ki a voksoláson. KWI már első mandátuma alatt szeretné befejezni a kampány elején elkezdett főművét, vagyis nagyszabású beszédét, s hogy a német alapossággal „jól végzett munkát” példázza, ő maga javítja meg a mindegyre elromló prompterét (súgógépét, amelyről olvas), a legalacsonyabb lapozási sebességre állítva be s elhagyva a tíz szótagnál hosszabb fejezeteket.

Egy fogatlan prókátor eleve Románia elnökeként mutatkozik be. Mint korábban, DDD most is generál pénzosztást és édes bosszút ígér…

Köteles Funar Gheorghe, miután felfedezte a dák-sumér rokonságot (csak el kell már dönteni, hogy kik származnak a suméroktól és a dákoktól: a magyarok vagy a románok-e! esetleg közös őseink voltak?), dákok által – megengedi: és a Jóisten által – épített piramisokkal töltené meg Romániát… A piramisokat pedig KFG feltehetően magyarokkal töltené meg.

Vadim Tudor, ez az alkonyati Kornél is ragaszkodik immár tizennégy éves tervéhez: minden botrányt (Lukoil, Microsoft stb.) azért robbantanak ki, hogy eltereljék a figyelmet az ő jelöltségéről, szavazóinak valódi számáról. CVT szerint a végén mindenki bedilizik, kivéve azokat, akik már bediliztek … És így tovább.

A többiek? Amolyan pattotgtatottkukorica-szállítók az államelnök-jelölt kormányfő asztalára. A közvetlen választási vitát ugyanis VVP-nek sikerült viktoriánusan elkerülnie. Velünk, a jogainkról, majd nem kerülheti el.

És hát akkor, apropó, igen: Kelemen Hunor továbbra is dilemmák között fog őrlődni, de már nem törődik vele, megszokja – már nem okoznak neki tudathasadásos állapotot. A Székelyföld Autonóm Régió, pedig számunkra már tulajdonképpen valóság, röviden fogalmazva: benne vagyunk.”