„Megvásárolva ezáltal a szólásjogot és a politikai dogmák sulykolásának lehetőségét ama Istennek épített szent helyen, ahol az agyonalázott, agyonsanyargatott kisember hivatott letenni lelki terheit Jézus elé. Megfosztva ezzel bennünket az egyetlen szigettől, ahol nem ütköznénk az agyonpolitizált világ siralmas valóságába. (…)
Nem elszigetelt eset az Érmelléken, hogy a falunapi ünnepségekkel egybekötött búcsús szentmisék alkalmával a hívek egy része kivonul a templomból az oltár előtti politikusi szónoklatok ideje alatt. Máshol, más alkalommal pedig meg sem kezdődik a szentmise addig, amíg a helybéli polgármester, valamint az éppen ráérő megyei politikus meg nem érkezik, nem mulasztva el az alkalmat, ha már odafáradtak, hogy el ne mondják, mennyire nagylelkű volt a párt az egyházi persellyel. Nemrégiben egy nemzeti gyásznapon celebrált megemlékező szentmise csak Isten kegyelméből nem fulladt botrányba az oltár előtti pulpitusról elhangzott politikai indíttatású, fricskázó, kortes allűrökkel megtűzdelt világi orációktól.
Nem az én tisztem mérlegelni és eldönteni, mennyire helyes vagy helytelen az Excellenciád által képviselt egyház eme újkeletű iránya. De…
Megyejáró útjaim alkalmával egyre gyakrabban állítanak meg hitüket gyakorló római katolikus családok azzal, hogy minden vasárnap megfognák gyermekeik kezét és elmennének a templomba. De mivel sosem lehet tudni, hogy éppen milyen alkalomból telik meg az első padsor politikusokkal, amitől nyomban görcsbe rándul a gyomruk, inkább kihagyják a közös ima eme alkalmát. Hallják őket eleget a tanévnyitókon, kulturális rendezvényeken, köztéri szoboravatókon, egyszóval mindenhol, ahol összegyűlnek az emberek.”