// 2026. október 11., vasárnap // Brigitta
Papp Attila Zsolt Papp Attila Zsolt

Használati útmutató egzotikus bozgor nevekhez

// HIRDETÉS

Ilyen az, amikor a bukaresti sajtókülönítmény kiszáll a Székelyföldre, és nagyjából annyira érzi otthonosan magát, mint egy fekete-afrikai törzsi településen.

(Külön)Vélemény

Szerző: Papp Attila Zsolt
2014. október 10., 17:37

Itt ez a riportnak álcázott szöveg az Adevărulban, tessék elolvasni. Megfutotta már a maga köreit a Facebookon, az online sajtóban – méltán, mert tényleg tanulságos.

Megvolt, mehetünk tovább? Röviden arról szól a történet, hogy az Adevărul riporternője ellátogatott a székelyek közé, és 

nulladik típusú találkozásokban volt része. 

Ezek az emberek nem tudnak románul (esetleg nagyon haloványan), a feliratok többnyire kétnyelvűek, a hivatalokban elvárásnak számít mindkét nyelv ismerete. Mi több, ezek a megátalkodottak otthon, egymás közt kizárólag az anyanyelvükön beszélnek – az autonómiáról nem is beszélve.

 

A manipulatív szándék már fel sem tűnik, ha az Adevărul riportja egy lenne a sorban a hasonló „tényfeltáró” anyagok között, nem pazarolnánk rá puskaport. A székelyek egy részének hiányos románnyelv-tudásával (ami létező probléma, kétségtelen) sem kívánunk – ezen a helyen – foglalkozni. De még az újságírói munka ordító szakmaiatlanságával sem, amely legfényesebben az interjúalanyok neveinek kezelésében mutatkozik meg.

 

Mert ezek a nevek egészen lenyűgözőek: Retikin Cziozite, Szolomi Kordos, Moniko Mihai, Siladi Biler, Tereak Tunder, Fevronia Keresztes, nem sorolom. RETIKIN CZIOZITE – uramistem, hát kikkel találkozott ez a hölgy, ufókkal? A Székelyföldön? (Kis spekulálással egyébként sikerült megfejtenünk a fantázianevet, a tulajdonosát meg is találtuk a Facebookon.)

 

Miután kiröhögtük magunkat, szusszanjunk fel egy kicsit. Nem csak arról van itt szó, hogy az újságíró nem értette meg elsőre az alanyok nevét, ezért hallás alapján halandzsázott egyet. (A Nobel-békedíj mai kihirdetésének élő közvetítését nézve, hallgatva én sem értettem pontosan az indiai és a pakisztáni díjazott nevét, lányos zavaromban el is kezdtem keresgélni a Gugliban, sikerrel.) A jelenség ugyanis tünetértékű.

A név maga az ember. 

Ha szeretnék közelebbről megismerkedni valakivel, akit csak látásból ismerek, az első feladat, hogy megtudjam a nevét. Ha nem érdekel valakinek a neve, azt jelenti, hogy ő maga sem érdekel. Ha egy újságíró nem fordít gondot arra, hogy helyesen írja le az interjúalanyai nevét, azt jelenti, hogy nem érdeklik az interjúalanyai. Hogy amit mondanak, pusztán illusztráció valamihez, egy előfeltételezéshez. És ezért, bármily meglepően hangozhat, nem pusztán az illető újságíró a hibás.

 

Hányszor olvastuk, hallottuk, halljuk, amikor magyar politikusokat Béla úrnak, Hunor úrnak, Zsolt úrnak szólítanak a médiában – az udvarias érdeklődéssel elfedve az ignoranciát. Azt, hogy egyszerűen nem fontos, hogyan is kell szólítani az illetőt; ha fontos lenne, utánanéznének. Ha valóban érdekelné a médiát és a közvéleményt, hogyan élnek és mit gondolnak az őket (is) érintő kérdésekről azok az egzotikus törzsből való népek ott az úgynevezett Székelyföldön, akkor személyiséggel rendelkező polgárokként kezelnék őket. És a név a személyiség kulcsfontosságú tartozéka: nem járulékos elem, hanem az identitás része. A retikinezés és szolomizás annak

az elkeserítő kommunikációs szakadéknak 

a tragikomikus lenyomata, amely Románia véleményformáló elitjét és az országnak ezt a sajátos etnikai közösségét elválasztja egymástól.

 

És bár nincs benne sok köszönet, ezt a felismerést mégis megköszönhetjük a Ramona Găină nevű riporternőnek. Látja, hölgyem, én le tudtam írni a nevét helyesen, bossomeg.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Főtér

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS