„A vasárnapi nagy csata előtt szinte változatlan a „tájkép”, a Fidesz-KDNP szövetség óriási fölénnyel vezet, több esélye van, mint az összes többi pártoknak együttvéve. Valószínűleg még Budapesten is, mely az álbaloldal utolsó mentsvárának volt nevezhető ez idáig. De már csak mentsvárának, nem pedig fellegvárának, hiszen a kormányzó pártok már az előző választásokon bevették a székesfővárost, s a balosok, a huncut liberálisok már csak a kerületekben húzhatták meg magukat, örökösen revansra várva.
Úgy néz ki, hogy ez a revans most is elmarad, mert az álbaloldal még soha nem jutott olyan csürhei mélységekbe, mint most. Ennek legékesebb bizonyítéka a főpolgármesteri jelöltség körüli bohócmutatvány, amely joggal kerülhetne a politikai történések világkrónikájának a legvidámabb lapjaira, kiérdemelve a politikai groteszk osztatlan nagydíját. Két tekintetben is: ez az álbaloldal a legvégén oda jutott a marakodásban, hogy maradt neki egy jobboldali – az is inkább áljobboldali! – közös jelöltje, s most Bokros Lajos bajuszától várják, hogy mentené meg a régen elkopott mundér régen lejáratott „becsületét”.
Hát nem fogja megmenteni, ahogyan nem tudja megmenteni saját régóta szétrongyolódott politikai karrierjét sem a „Nemzet Nagy Megszorítója”, aki idegen érdekek szolgálatából vert kutyához hasonlóan behúzott farokkal a hazai politika vizeire visszapályázó szélhámos.”