„A meddő viták elkerülése végett sokkal előnyösebb lenne, ha olyan szakszerű kampányt folytatnának, amelynek során egyirányú kommunikációs eszközökkel lehetőleg pozitív üzenetet juttatnának el a célközönség számára. Az államelnök-jelöltjeinknek csak jól megválogatott vitapartnerekkel és elfogulatlan újságírókkal kellene egy asztalhoz ülniük, hogy ne tudják rajtuk keresztül a nacionalista indulatokat felerősíteni. Mint a kereskedelmi hirdetések esetében, itt is az »ajánlat« vonzó részét kellene előtérbe helyezniük, a hátrányokat és a mellékhatásokat pedig mindössze »kisbetűvel« feltüntetniük.
A sajtóban olyan információs anyagokat kellene szórniuk, amelyek »nyugtatólag« hatnak a román lakosságra, kihangsúlyozva az autonómia és a függetlenségi törekvések közötti különbségeket. Végső soron csak ez a módszer vezethetne közelebb a valós cél eléréséhez.
Ilyen szempontból elég jól indult a kampány, hiszen az eddigi »szakmai vitákra« nem hívták meg az oda nem illő betolakodókat. Ugyanakkor elmondható, hogy – bár kritikával is lehetne illetni mindkettőjüket – jól felkészültek, a feladatra alkalmas jelöltek. Szintén profizmusra vallanak Kelemen Hunor azon kijelentései, melyek szerint »ki fogja ábrándítani azokat, akik azt hitték, hogy (az autonómia-tervezet kapcsán) nyilvános pofozkodás fog következni«, és »nem fogja a kampányt a magyar-magyar vitára használni«. Egyik sem a mi kenyerünk, nincs is szükségünk ezekre.”