„Az is egyértelmű volt – talán még mindig az –, hogy az RMDSZ mely oldalhoz tartozik. Annak alapján, hogy a romániai gengszterváltás utáni huszonötödik esztendőben jutott odáig, hogy megírja, összefércelje autonómiastatútumát, gondolom, ki-ki maga eldöntheti.
Olvasson még:
Nem kétséges, az RMDSZ az autonomista tábor rovására próbálja szélesíteni híveinek körét, meggátolni szavazótáborának további lemorzsolódását. Ebbéli igyekezetében támogatja őt az MPP, különösen annak elnöke, viszont élesen szembekerült az SZNT-vel, amelynek autonómiastatútumát megkerülte, figyelmen kívül hagyta, amikor sajátját »kidolgozta«.
A választók szempontjából a legfőbb eldöntendő kérdés: hitelt adnak-e az RMDSZ hirtelen színeváltozásának? Illetve bedőlnek-e annak a későbbiekben sorra kerülő szerecsenmosdatási kísérletnek, amellyel a 2009-esnél is gyengébb választási eredményt próbálják majd megmagyarázni?
Az EMNP máris a vállalkozás erkölcsi győztesének látszik. Már az is jelentős fegyvertény, hogy sikerült összegyűjteniük az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást. Ha november 2-án fele annyian szavaznak majd Szilágyi Zsoltra, mint amennyien aláírtak neki, akkor az azt jelentheti, hogy a magyar voksok negyedét-harmadát megszerezte, ami által a Néppárt megkerülhetetlen erővé vált az erdélyi magyar politikai porondon.”