A magyar-magyar versenyről

Az erdélyi magyar politikai erők az autonómiához való viszonyulás mentén oszthatók két részre: kurucokra és labancokra; radikálisokra és mérsékeltekre; az elvi és kijárásos politizálás híveire; autonomistákra és kollaboránsokra.
Hirdetés

 

„Az is egyértelmű volt – talán még mindig az –, hogy az RMDSZ mely oldalhoz tartozik. Annak alapján, hogy a romániai gengszterváltás utáni huszonötödik esztendőben jutott odáig, hogy megírja, összefércelje autonómiastatútumát, gondolom, ki-ki maga eldöntheti.

Nem kétséges, az RMDSZ az autonomista tábor rovására próbálja szélesíteni híveinek körét, meggátolni szavazótáborának további lemorzsolódását. Ebbéli igyekezetében támogatja őt az MPP, különösen annak elnöke, viszont élesen szembekerült az SZNT-vel, amelynek autonómiastatútumát megkerülte, figyelmen kívül hagyta, amikor sajátját »kidolgozta«.

A választók szempontjából a legfőbb eldöntendő kérdés: hitelt adnak-e az RMDSZ hirtelen színeváltozásának? Illetve bedőlnek-e annak a későbbiekben sorra kerülő szerecsenmosdatási kísérletnek, amellyel a 2009-esnél is gyengébb választási eredményt próbálják majd megmagyarázni?

Az EMNP máris a vállalkozás erkölcsi győztesének látszik. Már az is jelentős fegyvertény, hogy sikerült összegyűjteniük az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást. Ha november 2-án fele annyian szavaznak majd Szilágyi Zsoltra, mint amennyien aláírtak neki, akkor az azt jelentheti, hogy a magyar voksok negyedét-harmadát megszerezte, ami által a Néppárt megkerülhetetlen erővé vált az erdélyi magyar politikai porondon.”

Hirdetés