„A legesélyesebb államfőjelölt, aki a nagy számítógépes, programos huncutságok idején a kormány ellenőrző testületének szépreményű vezetője volt, de – úgy látszik! – se nem hallott, se nem látott semmit a sorozatos törvénytelenségekből, pedig már akkor is diplomás ügyész, sőt jogi doktor vala. De ártatlan és vétlen, akár a könnycsepp, s akár az alaposan gyanúsítható miniszterek, kik most egymás után a szívükre tett kézzel mosakodnak: »a közpénzekből én aztán egy fityinget sem…« S még lehet, hogy igazuk is van, hiszen a csúszópénz nem mindig szigorú értelemben vett közpénz, lehet az a kedvezményezett cégek, társaságok busás »figyelmessége« is. De az valószínűsíthető, hogy valamennyien sárosak valahogyan, mert ellenkező esetben maguk kérnék a parlamenti mentelmi joguk felfüggesztését, a vizsgálat és az eljárás lefolytatását.”