„Elhangzottak olyan érvek is, hogy Victor Ponta kormányfő a Külső Hírszerző Szolgálat embere lenne; hogy Monica Macoveit még ügyész korában, 1989 előtt beszervezték; a lapjában egykoron eleveneket szülő tyúkról hírt adó Ion Cristoiu pedig azt is felvetette, hogy Klaus Iohannis a német titkosszolgálatnak, a BND-nek dolgozik – úgyis német…
Traian Băsescunak – ha már kirobbantotta a titokzatosnak szánt ügyet – csupán a gyanút mindenkire ráhárító félreértések és a találgatások elkerülése miatt is nyilatkoznia kellett volna (ha lenne ilyen természetű információja) az érintett államfőjelölt(ek)ről. Mi több, már az is érthetetlen, hogy miért hallgatott eddig minderről. És az is kérdés, hogy honnan tud Traian Băsescu a titkos ügynökökről…
Államfőnk igen jól ismeri még az általa megszegett törvényeket is, ahhoz, hogy ne tudná: nem igazán hozhatja nyilvánosságra egy fedés alatt dolgozó titkos ügynök személyét. Ezzel ugyanis igen rossz szolgálatot tenne éppen a titkosszolgálatoknak, és megrendítené a beléjük vetett lakossági és nemzetközi bizalmat, amely – a legutóbbi felmérések szerint – növekvőben van. A NATO nem véletlenül bízta az ukrajnai fejlemények nyomán Romániára a „cyber defence” feladatát. Ez a titkosszolgálatokba vetett bizalmat tükrözi.
De maga Traian Băsescu is többször megdicsérte a romániai titkosszolgálatok teljesítményét, a soraikban végrehajtott reformokat, és maximális bizalmat érez a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója, George Maior iránt.
Traian Băsescu tehát egyelőre bölcsen hallgat az egész ügyről. Persze, az államfő-jelöltként induló titkos ügynök továbbra sem érezheti magát biztonságban. Feltehető, hogy a mandátuma végéhez érkező államfő előbb-utóbb felfedi a titkot (nem úgy, mint Adrian Severin a híres-nevezetes „kémlistáját”). Ezt egyelőre adu ásznak tartogatja, amit viszont a választások eredményének fényében nagyon jól kijátszhatna, bizonyítva: ugyan már nem „játékos államfő”, de még mindig olyan politikus, akitől ellenfeleinek tartania kell.”