„Tíz éve került a parlament elé a kulturális autonómiára vonatkozó törvénytervezet, azóta ott hever valamelyik fiókban, de nem került megvitatásra. Hasonló sors vár Székelyföld autonómia-statútumára is. Ha ez mégis megvalósulna: mi lesz azokkal a magyarokkal, akik ennek határain kívül maradnak? A tömbben élő magyar kisebbségnek sem könnyű, de gondoljunk csak arra, hogy mennyivel nehezebb a szórványban élőknek. Az igazi megoldás az lenne, ha nem csökkenne tovább a romániai magyarság száma. Egyre több példa igazolja, hogy az elvándorlóknak az új hazájukban sem jobb a sorsuk, ott is csak reménykednek a jobb életben, és küzdenek a jobb sorsért. Jó hírnek tűnik viszont, hogy egyre több fiatal értelmiségi vállal két-három gyereket és eldöntötték, hogy szülőföldjükön próbálnak meg boldogulni. Nem reménykednek abban, hogy belátható időn megoldódik a magyar–román kérdés, de hiszik azt, hogy egy megerősödő és összetartó magyar közösségben érvényesíteni lehet majd az egyéni és kollektív jogokat.