„Mentora, a volt kormányfő és elnökjelölt által »kis Titulescunak« becézett miniszterelnök szombaton, éppen 42. születésnapján, nagyszabású tömegrendezvényen kezdte meg választási kampányát, amelyre pártja hetvenezer résztvevőt mozgósított az egész országból. A Nemzeti Arénában elhangzott születésnapi méltatások kísértetiesen idézték a szomorú véget ért »kondukátort«, mások szerint a Kim Dzsong Un észak-koreai vezető számára rendezett eseményeket.
Az ünnepelt szónoklatát a nemzeti egységre, országépítő összefogásra koncentrálta: »A románok elnöke akarok lenni, akik a nagy egyesülés századik évfordulóját ünneplik! Azt akarom, hogy valósítsuk meg együtt újra a nagy egyesülést!« – hangzott el többek között a több tízezres tömeg lelkes éljenzése közepette. Rossznyelvek szerint az aréna végében semmit sem lehetett érteni, de ez cseppet sem zavarta a lelkes éljenzőket.
Ha valaki azt hinné, hogy hetvenezer ember spontán szeretetmegnyilvánulása volt a szombati, ki kell ábrándítanunk, mert a kampányindító napján a déli órákban maga az »ünnepelt« a helyszínen ellenőrizte az előkészületeket, ahová százával érkeztek autóbuszok az ország minden sarkából. Egyesek azt mondták, hogy a szállítás és kaja mellé száz lejt is kaptak koponyánként.
Egyébként a kampányindító »megabuliról« sokan és sokat írtak. A kommentálók többségét a hideg rázta a kísérteties emlékektől. A közösségi oldalakon a kommentek többnyire arról szóltak, hogy a kommunista idők köszöntek vissza. A kiabáló vörös szín uralkodása, a zászlók, plakátok, fotók tucatjai, az eksztázis határát súroló lelkes tapsolók, talpnyalók mind a diktatúrára emlékeztettek.
A személyi kultusz eme tombolására, amely szemmel láthatóan tetszett az ünnepeltnek, joggal vetették fel a kérdést: hogyan vezet(het)i és ugyan hová vezetheti az országot egy ilyen ember?”