„Egyelőre kérdéses, hogy a skótok szűk többsége számára mi jelentett nyomósabb érvet a Nagy-Britanniához való tartozás megerősítése mellett. Bizonyára közrejátszottak a gazdasági problémáktól való félelmek is, de vélhetően az is, hogy Skócia önállóan csupán egy négymilliós kis ország lenne, miközben Nagy-Britannia részeként mégiscsak részese annak a befolyásnak, amit az ország középhatalomként a világban élvez.

A legtöbbet pedig bizonyára az nyomta a latban, hogy London ígéretet tett arra: ha a skótok nem szakadnak el, még a jelenleginél is nagyobb önállóságot biztosít Skócia számára. (Ami már eddig sem kicsi, hiszen saját parlamentje és saját kormánya van – a saját labdarúgó-válogatottról nem is beszélve).

És ami a legfontosabb: David Cameron brit kormányfő már a választás másnapján kiállt a nyilvánosság elé, és ígéretét betartva kijelentette: megértette az üzenetet, és a skótok megkapják a még a mostaninál is nagyobb önrendelkezést.

Mindezek nyomán megállapítható: a skóciai népszavazás eredménye kedvező lehet az autonómiát követelő erdélyi és partiumi magyarok számára is, hiszen azt mutatja: az elszakadási törekvéseket hatékonyan ellensúlyozza, ha a központi kormány önrendelkezést ad a kisebbségeknek.

A kérdés az, hogy a román központi kormány, a bukaresti politikai „elit” mikor ér el a politikai kultúra azon szintjére, hogy ezt a londoni kormányhoz hasonlóan belássa és elfogadja.”