„Leginkább persze azoknak, akik minduntalan az ország szétesésétől, feldarabolásától félnek, rettegnek.
Mert lám, Skóciában törvényes népszavazást lehetett szervezni a függetlenségről. Nem támadták meg a bíróságon a brit kormány képviselői, mint nálunkfelé teszik a prefektusok az autonómiapárti önkormányzati határozatokkal, nem perelték a kezdeményezőket, mint mifelénk a kormánybiztosok a polgármestereket – tiszteletben tartották a skótok jogát ahhoz, hogy maguk döntsenek sorsukról. Nem fenyegetőztek, nem sikítoztak, hanem a szabályokat betartva, pénzt, időt, energiát nem kímélve kampányoltak, próbálták meggyőzni őket, hogy együtt erősebbek lehetnek, s még nagyobb fokú önrendelkezést ígértek. Amikor pedig kiderült, hogy győztek az uniópártiak, akkor sem diadalittas nyilatkozatok következtek – mint mifelénk szokás –, hanem megerősítették korábbi ígéreteiket.
Vajon tanulunk-e a skótoktól? És vajon tanulnak-e a britektől Bukarestben?”