„A Székely Nemzeti Tanács számára is nélkülözhetetlen volt az RMDSZ partnersége. Az Izsák Balázs elnökölte alakulat ugyanis nem rendelkezik azzal a mozgósító erővel, szervezeti beágyazódással, de akár zsarolási potenciállal sem, amely alacsonyabb hőfokű nemzettudattal rendelkező tízezreket is képes az utcára terelni. Mindkét fél tudja: a tavaly októberi Székelyek Nagy Menetelése nem jöhetett volna létre az RMDSZ mozgósítása, illetve az SZNT következetessége, tiszta arcéle nélkül.
Sok jel utal arra, hogy a százezres nagyságrendű megmozdulás üzenete célba ért. Többek között az immár közel egy éve vajúdó, az SZNT által szignált, az RMDSZ által is elfogadhatónak titulált eredetihez immár csak nyomaiban hasonlító autonómiastatútum-tervezet. Ennek nyilvánosság elé szivárogtatása volt az a nyíl, amely egy bizalmi alapon működő házasságba is képes mérget fecskendezni, hát még egy olyanba, amelynek tagjai sosem bíztak egymásban igazán.
A józanság azt mondatja, hogy nem is bízhattak, hiszen a két fél sosem járt azonos úton. Az egyik igyekezett mások által már kipróbált, a székelység „terepismeretét” is figyelembe vevő, rejtekösvényeket csak a legszükségesebb helyzetben használó útvonalon közelíteni a célhoz. A másik pedig – ahogy a nem kicsit gúnyos mondás is tartja – ismert egy rövidebb utat az erdőn keresztül. Az erdőben pedig, ugyebár, sok minden történhet az arra haladókkal.”