„A skót példa azért releváns, mert az évszázadok óta angol fennhatóság alatt álló ország polgárai az önrendelkezés jogát szabadon gyakorolva dönthettek sorsuk további alakulásáról. Ezért pedig a legnagyobb elismerés illeti Londont, a brit kormányt, hiszen, még ha fanyalogva is, de korrektül, igazi angol „úriemberként” állt a kérdéshez, és elismerte: a skótoknak jogukban áll eldönteni, hogy akarják-e továbbra is hazájukban a brit fennhatóságot, vagy sem.
Tehát nem a függetlenség ügye, hanem az önrendelkezési jog szabad gyakorlása az, ami számunkra fontos. Ha az önállósodás mellett döntenek a skótok, ha továbbra is brit alattvalók akarnak maradni, a népszavazás tényét visszacsinálni már nem lehet. Ezek után már nehezen állja meg a helyét bármilyen érv például a hasonló témában kiírt katalán népszavazást „illegitimnek”, „alkotmányellenesnek” tekintő madridi kormány részéről. Elvégre ha az egyik európai népcsoport saját kezébe veheti sorsa alakulását, akkor milyen jogon tagadható meg ugyanez egy másiktól?
A román politikum és sajtó most persze vészharangokat kongat, és a magyar „szeparatizmus” fölerősödésétől tart. Az RMDSZ ennek ellenére a skót referendum napjára időzítette autonómiaterve bemutatását. Ez vissza is üthet, de akár ellenkezőleg – függetlenül attól, hogy az erdélyi magyarság egésze egyetért-e a kampányra időzített, számos pontban vitaható és vitatott tervezettel – erőteljesebbé is teheti az üzenetet: az erdélyi magyar közösség a skótokkal szemben nem függetlenséget akar.”