„
Számos erdélyi magyar választó és néhány többségi román is arra kíváncsi: mit akar az RMDSZ, mit akar az EMNP? Külön-külön.
Az erdélyi magyar politikai csörte eddigi forgatókönyve szerint az EMNP az ellen állt, ami mellé az RMDSZ. Most ezért biztató Szilágyi Zsolt nyilatkozata a Magyar Demokratának: »Én azonban nem valaki ellen, hanem valamiért indulok.« Biztató, de nem megnyugtató, mert ugyanabban az interjúban Szilágyi azzal vádolja ellenfelét, hogy eladta a magyarok voksait Pontának. (Mintha a magyarok voksai hasonlatosak lennének ahhoz az északi sarkhoz, amelyet Cincogó Felicián haza vitt és betett az asztala alá.)
Úgy tűnik, az EMNP nem tud elszakadni attól a gyakorlattól, hogy kizárólag az RMDSZ ellenében határozza meg programját, törekvéseit, cselekvéseit. Az RMDSZ ellenében keresse támogatóit. Erre utal a számos erdélyi magyar újságban is újraközölt interjú másik Szilágyi-tézise: »Romániában van egy Erdély-központú magyar politika és van egy Bukarest-központú magyar politika. Őszintén be kell vallanunk, hogy mind ez idáig a Bukarest-központúság fölényes túlsúlyban volt.«
Ezzel szemben az igazság az, hogy van egy Budapestre, illetve egy Bukarestre figyelő erdélyi magyar politikai elit. Utóbbi igyekszik Budapesttel is együttműködni, ha a magyar kormány is úgy akarja. Előbbi – mint a kampánynyitó előtti kortesinterjúból kiderül – bűnnek tartja a Bukaresttel való paktumokat. Noha a székelyföldi autonómia sorsa is Bukarestben dől el.
Szilágyi Zsoltnak nem Kelemen Hunor ellen kellene hadakoznia, akkor sem, ha hajdanán Kossuth is Széchenyi ellen agitálva vált ismertté. Ám más idők voltak azok. Más emberek.
Hogy ez a vita csak árnyékbokszolás lenne, helyesen ismerte fel az RMDSZ.“