„Az oktatáshoz is mindenki ért mifelénk, akár a futballhoz, nem csoda hát, hogy a szakminiszterek gyors egymásutánban váltják egymást, s egyetlen közös jegyük volt eleddig: kísérletezéseikkel, »reformjaikkal« egyik többet ártott az oktatás ügyének, mint a másik. De miközben fennen hirdettük, hogy Romániában az oktatás és a nevelés ügye »nemzeti prioritás«, a költségvetési részesedés soha nem érte el a meghirdetett hat százalékot, sőt meg sem közelítette azt.
Persze, nem csupán ezen múlik, hogy ez az ország magasan vezet az analfabéták lakosságon belüli részarányában egész Európában, hogy már az elemi iskolások beiskolázása is hatalmas gond, hogy az iskolapadokat időnap előtt elhagyók számában is csúcsokat állítottunk be a kontinensen. Nem azt mondom én, hogy minden gyermekből tudóst és papot lehet nevelni, de a képességeihez mért oktatáshoz mindeniknek joga van, az államnak pedig legalább ezt kutyakötelessége biztosítani.
Csakhogy ehhez komolyan kellene venni végre az iskolát, a pedagógusokat, valami olyan társadalmi megbecsülést biztosítani az egész oktatási rendszernek, amire a félanalfabéta politikusaink teljesen képtelenek.”