„A nyáron feltarisznyált energiatartalékok birtokában szeptemberben még töretlenebbnek tűnik a lelkesedés a tanítás-tanulás iránt, mint az idő előrehaladtával, amikor már az oktatás minden érintettjében felmerül a régi diákok örökérvényű kívánsága: alaposan meg kéne kenni az iskola oldalát szalonnával, hadd vigyék el a kutyák.
Mert persze belefáradnak a diákok is, pedagógusok is idővel. Nemcsak a megszokott iskolai élet rutinszerű ritmusába, a követelményrendszer sokat hangoztatott életidegenségébe, hanem az állandósult bizonytalanságba is, amely több mint két évtizede jellemzi a romániai tanügy történéseit. A mostani iskolakezdést éppúgy terhelik újabb keletű vagy meggyökerezett, kisebb és nagyobb horderejű negatívumok, mint a korábbiakat. (…)
A hiányosságok, visszásságok, valamint a pozitívumként értékelhető tények azonban nem tehetőek egyazon mérleg két serpenyőjébe, hiszen valószínűleg továbbra sem lesz áttekinthető, problémamentes a romániai tanügy labirintusa.
Viszont mivel esetfüggő is, hogy kedvezőtlen avagy kedvezőbb körülmények közt kezdik az új tanévet a diákok és pedagógusok, bízzunk abban, hogy a tanügy lelkiismeretes szereplőinek szakmai és lelki hozzáállása zökkenő mentesebbé teszi az oktatást, és átsegítheti a rendszer által felállított akadálypálya buktatóin. Hogy mégse vigyék el végleg a kutyák az iskolát.