„Csak ennyire kicsi ez a város, hogy 2-3 emberen át mindenkitől mindenkihez el lehet jutni? Állítólag Péter Tünde pontosan tudta, hogy figyelik, hogy csalással gyanúsítják. Mégsem állt le. Mintha csakazértis. Ennyire biztos volt a hátországában? Vagy mostanra már ennyire mindeggyé vált számára, hogy elkapják-e vagy sem?

Még a végén az is lehet, hogy tényleg ülni fog néhány évet. Hacsak nem kötnek vásárt, s néhány névért cserébe enyhítést kap. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy lenne elég pénze megvásárolni a tisztább cellát, emberibb börtönkörülményeket, hacsak el nem adják kolozsvári ingatlanjaikat, amennyiben a per végén nem ítélkeznek vagyonelkobzásról. Mondhatnánk, azért a pénzért, amiről majd esetleg kiderül, hogy az évek során beszedett, nem nagy ár az a néhány évnyi rabság. Bár szerintem egyetlen nap is maga az örökkévalóság, főleg itthon.

Most (legalábbis egy ideig) semmit sem lehet majd vásárolni a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen. És az aradi, bukaresti elrettentő példák után talán másutt is csitulnak a kedélyek. A rossz tanügy marad. És a keserű szájíze azoknak a diákoknak, akik tanévnyitón vagy ballagáson éppen Péter Tünde szájából kapták az útravaló szép szavakat erkölcsösségről, becsületességről, emberi értékekről.”