„Így aztán azonnal átiratkozott a PNL-be. De nem maradt sokáig, mert »nem kapott sem lisztet, sem vödröt«, ahogy kérte. Innen átment a PDL-be, de »megijedt Blaga fejétől«, és onnan is lelépett. Miután Udreának egy posztere meggyőzte, beállt a PMP-be, ahol kiderült, hogy Udreát Băsescu támogatja. Emiatt itt sem időzött sokat, gondolt egyet és beiratkozott az RMDSZ-be. Csakhogy itt sem maradhatott meg, mert »a párt tele van magyarokkal«. Ezek után még szerencsét próbált a zöldeknél és a konzervatívoknál, majd újra próbálkozott a PMP-nél, végül visszatért a PSD-be, »mert Dragnea annyi pénzt ígért neki, hogy a két fordulóra elég lesz«.
A miniszterelnök a sürgősségi kormányrendelet indoklásaként azt hozta fel, hogy »a polgármesterek és a tanácsosok nem Blaga és Johannis rabszolgái, szabadok kell legyenek«, illetve »egy kis igazságot kell tenniük, mert nem mindig annak van igaza, aki hangosabban kiabál«. Az államfő felelősségtudatra szólította fel a kormányt, és a nép ügyvédjéhez fordult, az azonban azzal vádolta meg, hogy »szabotálja a demokráciát«. (…)
A rendszerváltást követő években a »nép öregje«, Silviu Brucan stupid people-nek nevezte a románságot, amelyet könnyű elszédíteni, lefizetni, megvásárolni a szavazatait egy nejlonvederrel és egy pohár sörrel. Akkor kórusban tiltakoztak az egyáltalán nem hízelgő jelző ellen, de sajnos neki volt igaza.
A stupid nagyon ráillik a vezető kormánypártra is, hiszen annyira átlátszó ez a rendelet, amelyet »sürgősen« hozott: az a célja, hogy a polgármestereket egy ilyen zsarolásnak is beillő »felszabadítással« becsalogassa a saját pártjába, mert több polgármester több önkormányzatot és több szavazatot jelent(het) most, amikor mintha visszaesett volna a kis Titulescu győzelmének korábbi nyolcvanszázalékos esélye.
Aki elég stupid, könnyen beleeshet ebbe a csapdába.”