„Most, amikor szeptember elsején annak állítunk mementót, hogy 75 évvel ezelőtt Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világégés, északi szomszédunk az Oroszországgal való nyílt összetűzés felé sodródik. Vele együtt pedig az egész kontinens, no meg a fél világ.
Ez lenne a harmadik világháború kezdete? – teszik fel a kérdést egyre többen az ukrajnai orosz »invázióról«, az ukrán hadsereg és a szeparatisták között dúló harcokról szóló hírek láttán. Nem, ez még »csak« amolyan hibrid háború – vélekednek az elemzők, felhívva a figyelmet, hogy Moszkva a katonai, gazdasági és diplomáciai hadviselés egész tárházát felvonultatja Kijev ellen.(…)
Minderre az EU az eddigi oroszellenes szankciók súlyosbításának meglebegtetésével válaszol, de a tagállamok megosztottsága miatt a fenyegetőzés meglehetősen hiteltelen. Hiszen miközben Traian Băsescu fegyvertámogatást nyújtana Ukrajnának, a magyarok, a finnek vagy az osztrákok tárgyalásos úton kezelnék a válságot, sőt Szlovákia megvétózná az újabb szankciókat.
Kérdéses az is, esélyt jelent-e a párbeszédre az ukrajnai orosz agressziót élesen elítélő Donald Tusk lengyel kormányfőnek az Európai Tanács elnökévé történt megválasztása. Bár az is igaz: közép-európai politikusként Tusk talán jobban kiismeri magát a moszkvai politikai törekvések közepette, mint nyugati kollégái. Ám a feladat nem személyre szabott: közösen kell elejét venni az ukrajnai konfliktus eszkalációjának.”