„A nyelvi jogok tiszteletben tartását kérné számon Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa a kormányhivatal alárendeltségébe tartozó huszonöt intézménytől – verte nagydobra a sajtó a minap. A frissen kinevezett helyettes kormánybiztos körlevelet készül kiküldeni valamennyi intézményvezetőnek, melyben tájékoztatást kér a jelenlegi helyzetről, illetve felszólítja az illetékeseket a jogszabályi rendelkezések tiszteletben tartására.

Egyezzünk meg abban, ha annak idején, az RMDSZ kormányra lépésekor, sok egyéb mellett – például ki emlékszik még arra, hogy Vass Leventét nevesítették az egészségügyi államtitkári posztra? –,  nem ígérték volna a »szövetségnek« a Maros megyei prefektusi széket, ma a kutyát sem érdekelné, mit nyilatkozott az alprefektus. (…)

Végül a pészédé akarata szerint zárult az ügy: a prefektusi helyett az alprefektusi székbe ülhetett az RMDSZ embere. Az eset ékes bizonyítéka annak, hogy Maros megyében, Marosvásárhelyen magyar ember bármilyen vezetői tisztség esetén csak helyettesként jöhet szóba, hogy másodrangú állampolgárként kezelik. Ami még szomorúbb, hogy ebbe »érdekvédelmi és közképviseleti« szervezetén keresztül maga a vásárhelyi magyarság is belenyugodni látszik. Hogy a kettő, azaz az RMDSZ és a helyi magyarság nem fedi egymást, a jelek szerint nem sokaknak jut eszébe, legalábbis csak kevesen és elszórtan adnak hangot eme véleményüknek.

Visszakanyarodva a tervezett alprefektusi akcióhoz – ami egyelőre csak dicséretes szándék, és nem tett –, azt kell mondanom, nem tűnik többnek kampányfogásnál. Merthogy mit tehet, mire van jogosítványa a »helytartó« helyettesének? Figyeljünk csak, miként folytatná saját állítása szerint Nagy Zsigmond: a helyzet kiértékelése után, pontos elemzést készítene majd felettese, a prefektus részére. Ami – ezt már magunk állítjuk – persze semmire sem kötelezi majd a fő-fő kormánymegbízottat. Ennyi.

Azt pedig erősen kétlem, hogy az államelnök-választás után hallunk még valamit is az alprefektus szóbanforgó akciójáról.”