„Az állítás a gazdasági élet szinte bármelyik szegmensére érvényes, ám a mezőgazdaság a leginkább sújtott terület. Érthető okokból: ezen a tevékenységi területen kellett (volna) végrehajtani a legnagyobb strukturális átalakításokat. A kommunista örökség e tekintetben a legvisszahúzóbb. S nemcsak a magántulajdon becsületének gyökeres kiirtása, hanem ama tudati károkozás miatt is, amely nyomán isten tudja, milyen »érvényességű« billogot visel a közös érdekérvényesítés fogalma. (…)
Az anyaországi segítség lehet a megoldás. A ma is a működőképesség szinonimájaként emlegetett monarchikus gazdasági rendszer mintájára az erdélyi magyar mezőgazdaságot középtávon távon vissza kell csatolni a Kárpát-medencei magyar gazdasági vérkeringésbe. Határközeli beszerzési és értékesítési bázisok létrehozásával vagy a marosvásárhelyi reptér környékére megálmodott, ám kivitelezésében elakadt gyűjtőbázis megteremtésével. Míg a háromszéki útszéli krumpliárus vagy a szatmári epertermelő nem veszíti el hitét. S míg az egymás felé araszolgató magyar nemzetrészek nem veszítik el őket.”