„Ha ez így nem megy, más utat, utakat kell keresni. Talán vissza kellene kanyarodni az 1918 utáni időkhöz, amikor is Kós Károly autonómiát kért nemcsak az erdélyi magyaroknak, hanem a szászoknak és az erdőelvi románoknak is. Oda kell hatni, hogy az erdélyi románok is rájöjjenek: a régi Regát csak elviszi a megtermelt értékeiket, s ne egy nacionalista, hanem egy jóléti államba akarjanak élni. Erről kellene többet tárgyalni, de sajnos, az erdélyi magyar pártoknak, de jelöltjeinek sincs Erdély gazdasági fellendítésére semmiféle ötletük, programjuk. 

Valamiféle balkáni meggazdagodás szele lengi be a jelöltek körül az egész választási kampányt, jobbról, balról, de magyar részről is a köznép életszínvonalának emelésére csak távoli és halvány utalások történnek. Könnyebb újból és újból elővenni a nacionalista kártyát, könnyebb félteni egy kreált ellenségtől az országot a közös jövő –amelybe az autonómia is belefér – megteremtése helyett.”