„Nem állt egy picit a feje tetejére ez a világ? A demokrácia szabályai és a romániai joggyakorlat szerint két törvényesen bejegyzett párt, pontosabban egy párt és a választásokon pártként értékelt szövetség indít jelölteket, saját programmal, és ezeknek még a jogi személyiség elérésére is képtelen SZNT írja elő, hogy miről beszéljenek? És ugyancsak az SZNT hozza tudomására az évszázadok óta önállóan döntőképes és működőképes, a romániai magyar közösség megtartásában elévülhetetlen érdemeket szerzett és saját intézményi hálózatokkal rendelkező magyar történelmi egyházaknak, hogy mi a tennivalójuk? Nagyon várom azt a pillanatot, amikor az SZNT őszintén kimondja, hogy kérem szépen, én mint Székely Nemzeti Tanács, sem romániai, sem európai szinten nem vagyok benne egyetlen perben sem, nincs sem alperesi, sem felperesi minőségem, mert nem vagyok jogi személy.
Azaz, amikor nem nyílt leveleket, határozatokat és közleményeket kell megfogalmaznom, hanem valóban jogi okmányokat kell benyújtanom, akkor azt magánszemélyként vagy valamilyen egyesületként vagy alapítványként teszem, mert másra nincs lehetőségem. Ugyanis a közképviselet, amelyről oly előszeretettel beszélek, az igazságszolgáltatás előtt nem jelent semmit, hiszen nincs az ország törvényes rendje által elfogadott jogi formába öntve, márpedig ez (lenne) annak a jogállamiságnak és törvénytiszteletnek az alfája és omegája, amellyel saját céljaimat szeretném elérni. (…)
Az SZNT miért nem veszi már észre, hogy a székelyek számára korántsem a románok általi asszimiláció, hanem a térség gazdasági lemaradása jelenti a legnagyobb veszélyt? Egy romániai magyar elnökválasztási program miért nem alapozódhatna például az elmaradt megyék felzárkóztatására és olyan célirányos módszerekre és eszközökre, amelyeknek valóságalapjuk is van?”