A történelem angyala és a “CigányOdüszeia”

A rasszizmus vádja ugyanolyan megbélyegzése a „buta tömegeknek”, mint a cigányoknak a „buta tömegek” által való kollektív megbélyegzése.
Hirdetés

“Az önhitt értelmiségi »rasszisztázásban« és az »ostoba tömegezésben« az értelmiségnek ugyanaz az »átlagos tömeggel« szembeni megértés-képtelensége és nyelvi tehetetlensége fejeződik ki, mint az átlagos, magát normálisnak, civilizáltnak tekintő tömegnek a cigányokkal szembeni, ugyancsak önhitt megbélyegző nyelvi magatartásában. Az átlagember saját vélt normalitása, akinek higiéniai szokásaira, törvénytisztelő magatartására, »általános civilizációs alapnormáira« gyakran hivatkoznak a kommentelők a cigányokkal szemben, azt sejteti, hogy az »átlagos tömeg« és a »cigányhordák« között egyfajta civilizációs szakadékot sejt az átlagos kommentelő, mellyel szemben önmagát megerősítve nyilváníthatja ki saját fölényét. És ebben a kinyilvánításban, megbélyegzésben, leértékelésben egyfajta civilizációs élvezetet él át, megerősíti saját magát vélt felsőbbrendűségében. A tények (például a fatolvajok barbarizmusa) persze arra utalnak, hogy szüksége is van erre az affirmatív megerősítésre, hiszen saját kultúrájának civilizációs szintje sok esetben korántsem magasabb a cigányokénál.
 
De az értelmiségnek az önmagát a tömegtől elkülönítő attitűdje, a magasabb szintű etikai és politikai normákra való hivatkozás (melynek implikációit az átlagos kommentelő nem érti/értheti), a tömeggel szembeni gyakorlatias érvelés képtelensége és a tömeg megbélyegzése ugyanehhez: a tömeg gyakorlatias és/vagy sematikus magatartásához viszonyított felsőbbrendű, önmegerősítő önélvezéshez hasonlít. A tények (például az írótáboros incidens, de sok más, ilyen publicitást nem kapó verbális fenyegetés, értelmiségi verekedés, vita, konfliktus) itt is azt mutatják, hogy szükség van erre az önmegerősítésre, mivel a valóság, enyhén szólva, kiábrándítóbb.
 
Mindkét féle önélvezésben érezhető ugyanakkor a tehetetlenség szorongása, a félelem attól, amit képtelenek megérteni és ezáltal uralni, s amely a verbális agresszió különböző kifinomultsági szintjein mutatkozik meg az értelmiségnél és a kommentelő tömegnél.
 

Mi következik mindebből, már ha van valami igazságtartalma a fenti megállapításoknak? Hogy a bűnelkövetés etnicizálása a tömegek részéről és a tömegek lerasszisztázása, érveik és tapasztalataik általános lenézése, figyelmen kívül hagyása az értelmiség részéről az interneten a problémák megragadásának gondolati és nyelvi képtelenségének jelei. Az értelmiségnél ugyanúgy, mint az úgynevezett átlagembereknél. Ami nem azt jelenti, hogy nincsen semmilyen igazságtartalma ezeknek, hanem csak azt, hogy nincs értelme egyiket kevésbé tartani »igaznak«, legalábbis egyfajta szimptomatikus értelemben, mint a másikat. Nem mondhatjuk azt, hogy nincsen igaza az átlagos kommentelőnek akkor, amikor civilizációs szakadékot érzékel a saját kulturális szintje és a cigányok életmódja, kultúrája között, és azt sem mondhatjuk, hogy az átlagos kommentelő (mivel nem ismer más magyarázatot), nem használja a rasszista retorikát.”

Hirdetés