A Demokratikus Erdély Liga (Liga Transilvania Democrată) fő célja nem valami elvont, éteri fogalom, hanem egy olyan régi gondolat, amely az erdélyiek nyugtalanságát, frusztrációit és vágyait fejezi ki, függetlenül az etnikai hovatartozásuktól. Mi úgy fogjuk fel, mint kulturális, gazdasági és szociális jelenséget, mert az erdélyi társadalom jelentős része folyamatosan érzi a központ nyomását, mindhárom vonatkozásban. Aggodalmunk éppen ennek a sajátos erdélyi identitásnak a fokozatos elvesztéséből fakad, és abból, hogy az asszimilációnak és a homogenizálásnak áldatlan hatása van az évszázadok során kialakult helyi viszonyokra, szokásrendre.

A transzilvanizmus nem hódító, terjeszkedő eszme, ahogyan azt gyakran a nacionalista sajtó beállítja, épp ellenkezőleg. A transzilvanizmus – és áttételesen – a Liga fő célkitűzése, hogy megőrizzük azt, ami még az identitásunkból maradt, abból az identitásból, amelyet természetes módon alakítanak az ország többi részétől olyannyira különböző hagyományok, vallások, a regionális földrajz és történelem, a helyi multikulturalizmus. Amit képviselünk, hasonló távlatokat nyithat meg más romániai régiók, úgymint Bánság, Olténia, Dobrudzsa, Bukovina vagy – miért is ne – Moldva és Havasalföld számára is. 

Szeretnénk képviselni és népszerűsíteni az erdélyi népzenét, néptáncot, a pálinkát, a hagyományos ételeket, az állandó kölcsönhatások közepette kialakult értékeinket, az erdélyi románok nyelvjárását, a szász és székely dialektusokat, a változatos és teremtő építészetet, a faluturizmust, a sokféleségében is egyedi örökségünket, mindezt és még sok minden mást, ami ránk, erdélyi románokra, magyarokra, szászokra, örményekre, zsidókra, ukránokra jellemző. A mi szerepünk olyan programokat kitalálni és megvalósítani, amelyek Erdély fentebb említett sajátos és egyedi jellegzetességeinek megőrzéséhez vezetnek.

Egység a sokféleségben, tolerancia, multikulturalizmus, vallási pluralizmus – mind-mind ennek a több mint ezer éves történelmi hagyományra visszatekintő régiónak a megkülönböztető, sajátos karakterjegye. Mindegyik etnikumnak megvannak a maga jellemzői, sajátos vonásai, amelyeket őrizni és bátorítani kell, és semmiképpen nem szabad engedni, hogy az történjen velük, ami a kommunizmus időszakában.

 

 

A Liga elsősorban az erdélyi románok szövetsége kíván lenni, így is kell kezelni, mivel most rajtuk a sor, hogy meghatározzák saját prioritásaikat, ahogyan azt a magyarok vagy a szászok eddig is tették, különféle civil szervezeteik és politikai pártjaik révén. De a Ligának természetesen vannak magyar, szász, zsidó tagjai, sőt egy lengyel is. Végeredményben mindannyiunknak ugyanazok a célkitűzései. Az egyesület megalakításánál meglepően nagy számban voltak jelen a más nemzetiségekhez tartozó személyek, de a Liga később egyre több román taggal bővült, olyanokkal, akik kulturális és nyelvi okokból nem tudnak csatlakozni a meglévő magyar vagy szász szervezetekhez, így most ők teszik ki a tagok többségét. 

 

 

Úgy gondolom, hogy az a közigazgatási forma, amelyet viszonylag gyorsan ki lehetne vívni, a pénzügyi autonómia. Én – és ez a személyes véleményem, nem a Liga hivatalos álláspontja – egy föderális államberendezkedést szeretnék, amely széleskörű helyi autonómiát biztosítana Erdély sajátos kultúrájú területeinek. De véleményem szerint ez egy hosszabb távú célkitűzés, legalább 15-20 éves. A pénzügyi autonómia viszont sokkal gyorsabban és könnyebben elérhető.

 

 

 

 

Nincsenek közvetlen politikai céljaink. Szeretnénk azonban közreműködni egy olyan összerdélyi szövetség létrehozásában, amelyben helyet kapnának mindazon pártok és civil szervezetek, amelyek Erdély autonómiájáért küzdenek.

 

 

Azt hiszem, ezt az autonómiát nem vívhatják ki egymagukban a székelyek vagy a magyarok. Ezért úgy vélem, nekik is részt kellene vállalniuk – a románok és a szászok mellett – a teljes Erdély autonómiájáért folyó küzdelemben, mert az közvetett módon a Székelyföld autonómiájának problémáját is megoldaná.

 

 

Természetesen, de még nagyon az elején tartunk. Ismertebbé kell tennünk magunkat, és konkrét, Erdéllyel kapcsolatos projekteket indítanunk, együttműködésben a magyarok és szászok hasonló szervezeteivel. Szeretnénk részt vállalni a romaintegráció bonyolult problémájának megoldásában is.

 

 

Ez a gondolat az erdélyi románok körében 1867 óta létezik, 1918 után csak a főváros változott, de az Erdély autonómiáját és identitását negatívan befolyásoló központosítás nem. Az 1989-es fordulat után, és főként az elmúlt 15 évben ugrásszerűen megnőtt azon románok száma, akik autonómiapártiak és akik nem csak románoknak, hanem erdélyieknek is tartják magukat. Ennek oka, hogy a bukaresti politikai elit képtelen volt életképes és hiteles megoldásokat kínálni Erdély megoldatlan problémáira. Nem tudnék százalékos arányt mondani, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan vannak. Egy erre vonatkozó közvélemény-kutatás nagyon érdekes és megvilágító erejű lehetne.