„Az elmúlt napokban Romániával kapcsolatban a nemzetközi médiában is a legfontosabb hír az, hogy tíz évre börtönbe került a hazai közélet és médiavilág legbefolyásosabb keresztapája: Dan Voiculescu. Talán nem is túlzás azt mondani, hogy az egyetlen személyhez köthető események közül Románia jelenkori történelmében ez a legjelentősebb Nicolae Ceaușescu kivégzése óta. (…)
A romániai közállapotok szürrealizmusára mi sem világít rá jobban annál, hogy egy törvénytelenül meggazdagodott ember elítélése nyomán az embereket a szabad sajtó megvédése nevében hívta vasárnapra az utcára a szabad sajtó egyetlen ismérvével sem rendelkező Antena 3. És a legkönnyebben behülyíthető népréteg, a nyugdíjasok hallgattak is a hívó szóra és meneteltek a valójában az ő munkájukon meggazdagodott Voiculescu és manipulációs gépezete kedvéért. A Romániában megöregedett emberek elfelejtették, hogy mennyi áldozatot hoztak a Ceaușescu korszakban, hogy az a rengeteg gyár, kutatási központ, erőmű és egy sor más létesítmény felépüljön, és nem látják át azt, hogy lényegében azért éheztek, azért nyomorogtak áram, fűtés nélkül a lakásnak nevezett gyufás-skatulyáikban, hogy aztán az ő szenvedésük, áldozathozataluk árán felhalmozott vagyonra a Voiculescu félék a rendszerváltás után rátegyék a kezüket. Most meg az öregek a legfrusztráltabbak, és visszasírják a kommunizmust, miközben azok mellett tüntetnek, akik miatt vakvágányra futott a romániai rendszerváltás és demokrácia.
Ebből is látszik, hogy Voiculescu médiabirodalmával nagyobb kárt okozott ennek az országnak, mint elképesztő méretű lenyúlásaival, mert az anyagi javakat valahonnan vissza lehet szerezni, ha megvan hozzá a kellő erő és akarat, de az agyakban és a szívekben elkövetett pusztításokra nincs gyógyír: az évek hosszú sora alatt az otthonokba becsempészett gyűlöletbeszéd, az ellenfelek sátáni gonoszságú ellenségként való feltüntetése megbocsáthatatlanul leegyszerűsíti a közéletről való közgondolkodást, mert a racionális, érzelmi szinten pedig a szimpátia-antipátia típusú mérlegelés helyett a zsigeri gyűlöletet emelte a közbeszéd és a közgondolkodás elfogadható, teljesen természetes elemévé.”