“A politikai erők többsége az erdélyi magyar–román szembenállásban érdekelt vagy pedig éppen puszta létük révén szentesítik ezt. Számukra nincsen erdélyi (vagy ha van is, az másodlagos), hanem csak román és csak magyar. Mint szembenálló entitások! A tanügynek és a tömegmédiának köszönhetően az erdélyi polgárok nagy része (magyar és román egyaránt) csak a szembenálló nemzetek létében tudnak gondolkodni és ez tökéletesen megfelel Bukarest érdekeinek a divide et impera ókor óta ismert elve jegyében. Ebben a pillanatban az erdélyi politikai elitek (magyarok és románok egyaránt) számára a regionális identitás másodlagos vagy nemlétező (a pártok kommunikációjában alig vagy egyáltalán nem lelhető fel Erdély fogalma!), amivel azonban egyet érnek és értek el: provinciálisak és kiszolgáltatottak maradnak a központi, bukaresti hatalommal szemben. És az elittel a régió, Erdély is.
A transzilvanizmus: irrealizmus vagy realizmus
Meglátásunk szerint a legjobb erdélyi külpolitikai modell Budapest számára a regionalizmusban, a transzilvanizmusban érdekelt és ebben hívő szervezetekkel szorosabbra fűzött kapcsolatok erősítése.
Hirdetés
Az etnikus szemléletmód csapdájába esett erdélyi magyar elit foglya a budapesti külpolitika is, hiszen a magyar kormány jelenleg ezt a provinciális politikai gyakorlatot kénytelen kiszolgálni. Biztos, hogy a magyar erdélyi külpolitika becsületes és nemes szándékkal történik és az is biztos, hogy az erdélyi magyar eliteknek is általában a legjobbak a szándékai. Azonban a módszer – amit választhattak – rossz. Sajnos a lejáratása – a tömegmédia révén – pillanatok kérdése (és ez számtalanszor beigazolódott). A magyar ellenségkép lobogtatásának konkrét következménye – az erdélyi magyarok és az erdélyi románok közötti egyre szélesedő „árok” – senkinek nem érdeke. Sem az erdélyi magyarságnak, sem az erdélyi románságnak, sem Magyarországnak.
Erdély népeinek létérdeke lenne egy nemzetek feletti, a transzilvanista értékrend mentén politizáló, az erdélyiek érdekeit képviselő Erdélyi Párt létrehozása (ez képviselhetné eredményesen az erdélyi magyarság és erdélyi románság érdekeit). Ez nemcsak egyedülálló szimbólikus tett lenne Erdély történetében, hanem óriási lépés egy új, a bukaresti hatalomtól független, erdélyi politikai elit létrehozása felé. Egy új, etnikumok feletti, erdélyi politikai nemzet létrejötte irányában – a soketnikumú svájci modell alapján.”
Hirdetés