„A politikai erők többsége az erdélyi magyar–román szembenállásban érdekelt vagy pedig éppen puszta létük révén szentesítik ezt. Számukra nincsen erdélyi (vagy ha van is, az másodlagos), hanem csak román és csak magyar. Mint szembenálló entitások! A tanügynek és a tömegmédiának köszönhetően az erdélyi polgárok nagy része (magyar és román egyaránt) csak a szembenálló nemzetek létében tudnak gondolkodni és ez tökéletesen megfelel Bukarest érdekeinek a divide et impera ókor óta ismert elve jegyében. Ebben a pillanatban az erdélyi politikai elitek (magyarok és románok egyaránt) számára a regionális identitás másodlagos vagy nemlétező (a pártok kommunikációjában alig vagy egyáltalán nem lelhető fel Erdély fogalma!), amivel azonban egyet érnek és értek el: provinciálisak és kiszolgáltatottak maradnak a központi, bukaresti hatalommal szemben. És az elittel a régió, Erdély is.