„Érdekes, hogy mennyi politikus érzi elhivatottnak és képesnek magát a legfőbb közjogi méltóság teendőinek ellátására, mint ahogy az is, hogy többségük nemigen vállal közösséget az évtizedes Băsescu-korszakkal, és másként látja az államfői poszt gyakorlását. Persze közülük csak nagyon kevesen hiszik meggyőződéssel, hogy képesek labdába rúgni ebben a politikai játszmában.

Sokan igyekeznek politikai ugródeszkának használni a megmérettetést, míg a Gheorghe Funarhoz, C. V. Tudorhoz vagy Monica Macoveihez hasonló jelöltek úgy érzik, itt az alkalom, hogy politikai karrierjük alkonyán még egyszer hallassák a hangjukat.

Ha már néven neveztük őket, sokatmondó, hogy a román demokrata pártból udvariasan kitessékelt volt igazságügy-miniszter a levitézlett nagyromániásokra rálicitálva pengeti a nacionalista húrokat, hirtelen aggódni kezdve a székelyföldi románság úgymond sanyarú sorsáért. Nem tudni, hogy Victor Ponta kampánynyitó »románkodása« vagy az örökzöld nemzetiségi-vallási kérdés rovására írjuk-e, de tény, hogy Romániában bármely, magas rangú választott tisztségre pályázó politikus csillapíthatatlan vágyat érez állást foglalni etnikai ügyekben.”