„Az átkosból átmenekített vagyonukkal az egykori hatalmi gépezet szemfülesei a demokráciát sajátosan értelmezve a csalók és rablók köztársaságát teremtették meg itt. Az általuk résre nyitott kiskapukon a tűzhöz közel került néhány gerincferdült ügyeskedő. Ezek a politikai-gazdasági érdekcsoportok nagyon hamar felmérték, hogy a függetlenedő sajtót vissza kell kényszeríteni a palackba, ha továbbra is a számukra kedvező zavaros állapotokat fenn akarják tartani. A leghatásosabb módszernek az őket kiszolgáló médiavállalkozások létrehozása bizonyult. Amolyan olasz maffia módra.

Kígyót-békát egymásra dobáltak már az önmagukat hírtelevíziónak tituláló szerkesztőségek, de az újságírás mélyrepülése a minapi Voiculescu-per idején következett be. A közel tizenkét órás, maratoni tárgyalási napon az Antena3 televízió párhuzamos ítélőszékként követte és bírálta felül a legfelsőbb törvényszék perrendtartási eljárását. Kenyéradó gazdájuk védelmében hadrendbe állították a megvásárolható média és közszereplő »szakértők« sokaságát. Akik a mellettük kibickedő újságírókkal egyetemben már számos alkalommal bebizonyították, hogy a pénz szaga elveszi a józan ítélőképességüket. (…)