Van egy kóbor kutyám. Fogalmi ellentmondás ez. De igaz. Viszont örülök, hogy állatvédőm nincs. Valamelyikünknek mennie kellene.
Történt nemrégiben (vannak ilyen fura, embertől-állattól elrugaszkodott történetek a Rend Főlegvárában, Kolozsváron), hogy szembejött velünk (értsd, két felnőtt, két gyerek) egy kóbor kutya. Ez, gondolom, nem hihetetlen. És az sem, hogy barátságosnak bizonyult. Sőt, hazáig kísért. Sőt, bejött az udvarra. Sőt, elfogadta a gyerekek által nagylelkűen felajánlott rántott csirkecombot. (Ja, már innen világos, az én anyámé, ha ilyen csökött akaratú családfő vagyok!) Aztán kiment. És ennyi, gondoltam én.
Egy francot! Ez a tacskóba oltott foxi leheveredett a kapu elé, oszt el nem mozdult onnan. Ha kedve volt, bejött, ha megunta, kiment csatangolni. Mondok, ez így nem helyes. Mert a kutya vagy barát, társ, őrző, vezető, szerető, mi egyéb fene, vagy nem. Ez a kint-is-van-bent-is-van attitűd, ez nem megy. (Tudom, nem vagyok elég liberális vagy mi a szar, mert, ugye, mások kihelyezésben gondozzák a házikedvencüket, valami távoli udvaron, na nem azért, mert nem akarják beengedni a lakásukba, dehogy. Állati jogtisztelők bizonyára.)
Szóval. Megszereztem három állatvédő egyesület számát. Gondoltam, felhívom őket és a gondjaikra bízom a kedves ebet. Hiszen ezért vannak. Ez a dolguk, többek között. Az első Hölgy megkérdezte, hol lakom. Mondtam neki. Aha, kertváros. Bizony, szégyenkeztem. Tehát magának van kertje. Van, suttogtam megtörten. Nem szégyelli magát, dörögte sztentori hangon a párka. Van kertje, és nem átallja utcára tenni azt a szegény lelket? De hát éppen ezért telefonálok, nyöszörögtem. Tegye a kötelességét. Katt. Nabazdmeg. Mindegy, hátha a következő állatvédő kedvesebb lesz.
Jó napot kívánok. Mint az északi szél, olyan volt a második párka hangja. (Ja, csupa nővel beszélgettem. Biza, asszonyok kellenek a vártákra.) Igen? Egy kutya? És hol találta? Az utcán. És hogy érezte magát? Remekül, köszöni szépen. Nyakörv is volt rajta. Tényleg? És maga beengedte? Én nem. A gyermekeim. Értem. És most ki akarja rakni? Bocsánat, Asszonyom, nem kirakni akarom. Gondoskodni szeretnék róla. Ezért hívtam Önöket. Aha. Akkor bizonyítsa be, hogy a kutya nem a magáé! Mi van??? Letettem. Kész. Mert igaza van. Nem tudom bizonyítani, hogy a rohadt dög nem az enyém. Next.
Halló? A harmadik párkának egész kedves volt a hangja. Na, hátha. Jó napot kívánok. Aha. Egy kutya. És ki akarja... NEM! NEM AKAROM KIRAKNI. (Azt hiszem, elszakadt a bennem a tolerancia sorsfonala.) Az Önök gondjaira akarom bízni, mert nekem se időm, se energiám nincs rá. Magyarán, nem kell a kóbor eb, érti? Viszont az utcára se akarom kitenni. Érti? Önök meg tudtommal ezzel foglalkoznak. Érti? Pénzt kapnak mindenféle költségvetésből, érti? Éppen erre a célra, érti? Megnyugtatott, hogy érti. Akkor vihetem az ebet, szusszantam fel. Nem. Döbbent csend után: miért nem? Telt házunk van. És akkor mit tegyek? Tudja mit, hívja ki a sintért. (Ezt mondja nekem az állatvédő!!!) És aztán számoljon el a lelkiismeretével. Maga gyilkos! Katt.
Jelentem alássan minden lelkes, kötelességtudó, segítőkész, szorgalmas ember- és állatbarát aktivistának, a kutya továbbra is itt van. És továbbra se kell. Előbb-utóbb ki fogom hívni a sintért. De nem a kutya miatt. Elküldöm az állatvédő egyesületekhez. Vigye el ezeket a lényeket, tartsa őket ketrecben, amíg a törvény előírja, és ha nem jelentkezik értük senki, vessen véget szenvedéseiknek.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.
Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.
Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
Retrofuturisztikus nyavalygások: azt akartuk, hogy a dolgok egy gombnyomásra működjenek, aztán megelégeltük és a hatékonyság nevében túlbonyolítottunk egy csomó mindent.
Retrofuturisztikus nyavalygások: azt akartuk, hogy a dolgok egy gombnyomásra működjenek, aztán megelégeltük és a hatékonyság nevében túlbonyolítottunk egy csomó mindent.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Egy román politikus a magyar kormánnyal akar tárgyalni az erdélyi magyar kulturális rendezvények további támogatásáról. Miért kolonc mindenki nyakán az erdélyi magyarság?
Egy román politikus a magyar kormánnyal akar tárgyalni az erdélyi magyar kulturális rendezvények további támogatásáról. Miért kolonc mindenki nyakán az erdélyi magyarság?
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.